Mandulatejbe mossák a kezüket

HEVESMEGYEI TANÜGY. MEGJELENIK MINDEN HÓ 15-ÉN. 1898. MÁJUS 15.

Az egri felsőbb leányiskola.

Emlitettük már, hogy Egerben állami jellegű, internátussal egybekötött felsőbb leányiskola felállitása iránt nagyobb szabásu mozgalom indult meg. A felsőbb leányiskola ügye lépésről-lépésre halad előre. Most oly stádiumban van, hogy a közoktatásügyi m. kir. kormány helyszini tárgyalására Berecz Antal központi szolgálattételre beosztott felső leányiskolai igazgatót küldte Egerbe, a kinek a város felajánlotta, hogy a felsőbb leányiskola czéljaira átengedi a volt „Korona” ­vendéglő telkét, és ha az iskola már az idén, szeptemberben felállittatnék, akkor ideiglenes elhelyezéséről, míg a tanintézet helyisége felépül, gondoskodni fog. A miniszteri kiküldöttnek igen megtetszett a felajánlott telek s megigérte közbenjárását a miniszternél. A város képviselőtestülete ujabban elhatározta, hogy feliratilag terjeszti fel ajánlatát a miniszterhez és ­kéri, hogy a felsőbb leányiskola I., esetleg II. osztálya is, már szeptemberben állittassék fel. A város továbbá felkéri Lukács László dr. m. kir. pénzügyminiszter, Eger város országgyűlési képviselőjét és Samassa József dr. ­egri érseket, hogy hathatós közbenjárásukkal támogassák a felsőbb leányiskola ügyét.

MÁTRA. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI KÖZLÖNY. 1864. FEBRUÁR 13.

Szenterzsébeth farsang utolján.

A farsang végső napjait éljük, melyek böjti napoknak is beillenek, mindazonáltal mindenütt tánczvigadalmak rendeztetnek, mint erről a hirlapok utján tudomásunk van. Azonban a czélt, s az ezt elősegitő eredményt tekintve a sanyaruság napjaiban is fölöttébb jól esik tudomást venni arról, hogy a vig kedély között is éber figyelemmel vagyunk hazánk szenvedő emberisége iránt, s azok könnyeit letörölni készek vagyunk.

De nézzük mi történt vidékünkön?

Vidékünk központján Pétervásárán minden év nagy farsangján – mert tudni való, hogy van kis farsang is – tánczvigadalom szokott tartatni; e szokás ismételtetett jelen zaklatott időben is. Kérdezné talán valaki, mi volt czélja? hát bizony az, hogy mulassunk és ismét mulassunk. Már szó ide, szó oda én őszintén megvallom, nemes, és hálás elismerést érdemlő tény leendett volna, ha a vigalomhoz egy szép örök emlékü czél, a tiszta bejövetelt az inséges emberiség segélyére forditani, van szöve.

Vidékünkön is megkezdte már müködését az inségi bizottmány, csakhogy fájdalom kevés fölött rendelkezhetik – quid hoc ad tantum sitim – egyébiránt vigasztal bennünket az, hogy az eddig kiosztott segély bár kissé, mégis némi vigaszt öntött a zaklatott szivekbe.

Azt mondják tarkán szép az élet, azaz változatosan. Mi ezt tapasztaljuk; de nem sok szépet látunk benne jelenleg. Vidékünk ugyan elég változatos mulatságot lát lefolyni. Igy mult hó végső napjaiban nagy hajtó vadászat volt az ős Mátra ­nyugati részén, a melyen sok szenvedélyes vadász vőn részt. És az eredmény? egész biztonsággal nem felelhetek, mennyiben tudomásomra jött, némi tartózkodással teszem közzé, mely szerint a következő: 40 nyúl, 16 ­róka; – valaki azt mondta, hogy ezt többet is lőhettek volna; mert ott igen sok van.

E lapok negyedik számában, a különfélék rovatában, mint ritkaság emlitetik fel egy vadmacska Ostoroson, mely az urasági kertben Joó János úr egyik bérese által elejtetett, nálunk is megjelent egy, vidékünk osztatlan tisztelete és szeretetével biró t. N. J. udvarán, tetemes kárt téve a szárnyas állatokban, míg keserü számadásra nem vonatott a fegyver tölténye által, valjon nem párja volt-e az Ostoroson lelőttnek?

Viszontlátásig. Szenterzsébethi

FRICI. HUMORISZTIKUS HETILAP. 1876. APRIL 2.

Dratva Mihály és Kapás Bera.

egri polgárok ártatlan beszélgetése.

D. Tudja-e komám, mi hír van Gyöngyösön?

K. Ugyan mi?

D. Hát kilenc csizmadia felhagyott a mesterségével.

K. Hát osztán most azok micsinálnak?

D. Jajj! nagyba törik azok a fejöket! Minden nap háromszor mandulatéjbe mossák a kezüket.

K. Ugyan miért?

d. Tudja komám arra számitanak, hogy a megyeházat oda viszik, hát ők is szeretnének kapni egy kis hévatalt.

*

Egerben a maklári hóstyán fel s alá járt egy füzesabonyi paraszt. Meglátja őt egy polgártársunk, s azt hivén, hogy valakit keres, megszólitja:

– Kit keres kend földi?

– Hát Ezelman fiskális urat, az Okszman úr sógorát – lőn a válasz.