Nyughatatlan természet az év borgasztronómusa

Malácsik Tibornak születésétől kezdve a vérében van a vendéglátás, lévén a szülei mindketten pincérként dolgoztak. Egy ideig mégis úgy tűnt, hogy nem ezt a pályát választja, mivel a fiú szíve inkább a színészet felé húzott. De a vér nem válik vízzé: Tibor a középfokú tanulmányait az egri kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskolában végezte, majd szinte azonnal belecsöppent a munka világába. Elmondása szerint alapjában véve a változatosság ­élteti, ezzel magyarázta egyebek között azt is, hogy két-három évente munkahelyet vált, s nagyon hálás a főnökeinek, hogy mindannyiszor hagyták kibontakozni.

– A Gárdonyi Géza Színház – noha magam végül nem lettem színész – mindig is a szívem csücske volt – ­mesélte pályájának első állomásairól. – Ott kezdtem el ugyanis dolgozni mint büfés, ahová a Szent Lőrinc vendéglátó iskola szállította az ételeket. Az iskolával való kapcsolatom ekkor vette kezdetét, de időközben más feladataim is adódtak a színházban: ügyelő lettem, amit ugyancsak nagyon szerettem – idézte fel a múltat, de hozzá is tette: a vendéglátás hamarosan megint hiányozni kezdett neki.

A Szent Lőrincből először a megyeházi étterem, majd pedig az Agria Étterem vezetésére kérték fel. Ám, mint említettük, meglehetősen nyughatatlan természet, így azután nem csoda, hogy jelentkezett az Eszterházy Károly Főiskolára, ahol fejlesztőpedagógusnak tanult.

Malácsik Tibor ízig-vérig vendéglátós szakember, nem mellesleg sokoldalú, kreatív jellem. Nem véletlen, hogy ő lett az év borgasztronómusa Fotó: Korsós Viktor

– Nem tartom jónak, ha egy vendéglátós egy helyen húz le húsz-harminc évet, mert attól­ az ember megcsömörlik. Azt ajánlanám minden szakmabelinek, hogy több helyről szerezzék be a tapasztalataikat – osztotta meg lapunkkal a véleményét.

S most már csak felsorolás szinten a munkahelyei: Malácsik­ Tibor dolgozott bárfőnökként dunai hajón német nyelvterületen, a Szent Lőrinc kávéházában, majd ismét a megyeházán, a Deák Cukrászdában is. A legtöbben a Nemzeti Kávéház és Étteremből ismerhetik, az utóbbi időben már a Hotel Villa Völgy csapatát erősítette.

– Hiába dolgoztam már évek óta a vendéglátásban, azért csak némi hiányérzetem támadt, ugyanis rájöttem, hogy tulajdonképpen semmit nem tudok a borokról, pedig Egerben igencsak illene – avatott be további elgondolá­saiba. – Ezért elkezdtem járni ­Kenyeres Zoltánhoz borkóstolókra, s ezeket az alkalmakat végigjegyzeteltem. Ott kezdődött nálam a borszerelem, hiszen rájöttem: minden ember szereti a bort, csak meg kell találni, hogy melyiket. Én akkoriban úgy gondoltam, a száraz vörösborok a kedvenceim, de mostanra a fehéret kedvelem jobban. A fehérbor szeretete egyébként Gál Tibor egyik Egri­ Leánykájával kezdődött.

Malácsik Tibor nem elégedett meg ennyivel: a Brancs borkóstolóira ugyancsak eljárt, de egy sommelierképzést is el szeretett volna végezni. Szerencséje volt, ugyanis az egri főiskolán éppen akkoriban indult ilyen tanfolyam, ahol dr. Gál Lajostól és dr. Pók Tamástól tanulhatott. Szakdolgozata az étel- és borpárosításokról szólt, s az volt a hipotézise, már nem feltétlenül él az több évtizedes elképzelés, hogy fehérbor a fehér húsokhoz illik, vörösbor a nehéz ételek kísérője.

– Rendeztem később egy borvacsorát, vakkóstolással, és bizony be kellett látnom: a libamájhoz továbbra is a tokaji aszú, a halhoz a száraz fehérborok, a vadhoz pedig a vörösök illenek. A fogások összeállításánál lényegében arra kell csupán figyelni, hogy igazából mit szeretnénk hangsúlyozni: a bort, vagy pedig az ételt – foglalta össze röviden a tapasztalatait.

Megszerzett széles körű tudását azóta is kamatoztatta a munkahelyein, de újabban már kitanulta a kulturált kávé- és teafogyasztás legfőbb fortélyait, valamint a mixerkedés fogásait is. A Szent Lőrinc középiskola diákjai mellesleg ugyancsak tanulhatnak tőle a szakmáról.

A forralt boros jégkása érdekes ötlete is az övé

S mit szólt ahhoz, hogy az idén őt választották az év borgasztronómusának? Meglepte a hír, de nagyon örült neki. Megtudtuk: évek óta visszatérő kiállítója az Egri ­Bikavér Ünnepnek, a ­Gajdos Pincészettel, valamint az Egri ­Csillagok Zrt.-vel dolgozik együtt ezen alkalmakon.

– Mindig egy bizonyos tematika köré csoportosítjuk a kínálatunkat. Nagy sikert aratott, mikor a Gárdonyi-emlékévben az egri remete kedvenc ételeit találtuk ki; voltam már ­nyári ­Mikulás, mikor forralt boros jégkását kínáltunk, legutóbb pedig egy spanyol bikaviadalt képzeltünk el. Idén először vendégként vettem részt a rendezvényen – mondta a sokoldalú vendéglátós, akiről azt is érdemes tudni, hogy a Kultúrszalon egyik főszervezőjeként és a Vacsora fehérben rendezvények ötletgazdájaként is tevékenykedik a városban, amit már számos alkalommal képviselt és népszerűsített külföldön is.

Szomszéd Eszter