Már negyven éve együtt énekelnek és járják a világot

Kalocsainé Csillik ­Mária csaknem a ­kezdetektől vezeti és szervezi a ­közben ­vegyeskarrá alakult ­kórust, ­amelyben tizenkét­ éve lelkes ­segítője lánya, Józsa-­Kalocsai Mária­.

Hosszú évtizedek óta hetente kétszer találkoznak a kórustagok a művelő­dési házban – ahogy a napokban is – mert igen komolyan veszik az éneklést, habár a több évtized alatt már rutin is lehetne mindez. Most a karácsonyi koncertre készülnek, tudtam meg Kalocsainé Csillik­ Máriától.

– Felsorolni is nehéz, mennyi fellépésen, koncerten, közös programon, gyakorláson és utazáson vagyunk túl az eltelt évtizedek alatt. 1978 óta vezetem az énekkart, amely 1981-ben hivatalosan is Gyöngyös város kórusa lett. Ebben az évben tartottuk meg először a már azóta hagyománnyá vált karácsonyi hangversenyt is. Természetesen ez az idén sem marad el, december 10-én délután négy órától a Barátok templomában csendülnek fel az ünnepi dalok – ­fűzte hozzá a karnagy.

– Az énekkar 1983-ban szerepelt először Országos Pedagóguskórus Találkozón. Egy évvel később már saját találkozót­ szerveztünk Gyöngyösön, melyen az észak-magyarországi énekkarok közül hét vett részt. Ezzel a találkozóval hagyományt teremtettünk, hétszer rendeztük meg. Aztán a kilencvenes években kaptuk az első meghívást nemzetközi ­versenyre Brnóba, ugyanis ott rendezték meg az első ­nemzetközi kórusfesztivált. A gálakoncert óriási siker volt ­– emlékezett vissza a kezdetekre. Elárulta azt is, hogy Kodály Zoltánné és ifj. Bartók Béla a kórusuk vendégeként járt a mátraaljai városban. Szavai szerint az 1992-es év igen mozgalmas volt.

– Ekkor jött létre a Pro ­Musica Ének-zenei Alapítványunk is, és akkor ősszel hazánkat képviseltük Máltán, a nemzetközi kórusversenyen, ahol vegyeskar kategóriában ezüst fokozatot értünk el ­– tette hozzá.

Józsa-Kalocsai Mária meghatározó alakja az énekkarnak, nemcsak azért, mert édesanyja révén ő már az anyatejjel együtt szívta magába a dallamokat, hanem azért is, mert az egyik legfiatalabb énekesként már dirigálja is a kórust. Azt mondja, az együtt töltött idő nem jelent igazán munkát, hisz a tagok olyanok, mintha a tágabb családjához tartoznának.

– A kórustagok rendkívül sokszínű személyiségek, de két dologban mindenki egyetért. Szeretjük a zenét és nagyon szeretünk utazni, kirándulni, új helyeket, embereket megismerni. A kórus működésének első 30 éve alatt talán többször jártunk határainkon túl, ezért is született meg bennem az ötlet, hogy „Baran­goló” néven új koncertsorozatot indítsunk. Hét hazai kórust láttunk vendégül, majd mi is ellátogattunk az ő városukba. Csodás hangula­túak voltak ezek a koncertek, ahol 150 énekes adta össze tudását, lelkét, hangját, és elemi erővel zengették meg a néma tereket – mesélte Mária a közelmúlt eseményeit.

A számos rangos elismerés mellett a kórus a város Pro Civitate­ díjával is büszkélkedhet. A legutóbbi nagy lépés pedig, hogy két éve neves zsűri előtt maximális pontszámmal érték el a Fesztiválkórus minősítést. Tavaly szigorú válogató után Nyíregyházán, a Cantemus Nemzetközi Kórusfesztiválon szerepeltek, ahol bronz minősítést, valamint a leghatásosabban előadott Kodály-mű különdíját kapták. A fiatal karvezető úgy fogalmazott: minden közös élmény meghatározó, ám igazán a szakmai munka, a minőségre való törekvés és a folyamatos fejlődés, amelyet a kórus mintegy belső igényként minden tagjától megkíván, a legnagyobb elismerés, jutalom és összetartó erő.