Eger, Japán

2017.07.22. 16:57

A felkelő nap országába érkezett az egri biciklis

Jelenleg éppen Japánban, pontosabban annak fővárosában, Tokióban állomásozik a Föld-kerülő túrára vállalkozó egri biciklis, Szabó Ádám Szalag. Már több mint 31 ezer kilométer van a háta mögött. Ezúttal is Ádám mesél Japánról és társáról, Adorjánról. A teljes bejegyzést a napgyermekei.hu oldalon olvashatják.

Munkatársunktól

 

A huszonharmadik ország utam során Japán. A reptéren, miután minden csomagomat begyűjtöttem, rácsatlakoztam a telefonommal a helyi wifire. Néztem, érkezett-e válasz a két nappal azelőtt küldött üzenetemre egy ismeretlen magyar lánytól, aki bringásokat segít ki szállással (warmshowers) a városban, ahol nemrég landoltam. Örömmel láttam, hogy válaszolt és azt is, hogy épp’ online, úgyhogy csak félig olvastam el, amit írt, máris élőben kezdtünk beszélgetni. Golden week volt, a japánok egyik nagy ünnepe, ezért mindenki a szabadban volt, aki csak tehette. Szilvi, mert így hívják e kedves teremtést, szintén távol volt a várostól. Hét másik bringással túrázott a környéken, és bár így is felajánlotta a lakását, hogy ő nem volt ott, azt is kérdezte, nem lenne-e kedvem csatlakozni az ötnapos túrához. Őszintén szólva bennem jobban élt egy zuhany és egy jó alvás képe, mint rögtön nyeregbe pattanni és a reptérről a hegyekbe tekerni. Ám, mivel szépen sütött a nap és még messze volt az este, na meg bringatúrán vagyok ugyebár, hát beleegyeztem. Szilvi átküldte a koordinátákat, én összeraktam a bicajt és elindultam a megbeszélt kempinghelyre. Az úton ért a felismerés: JAPÁNBAN VAGYOOOOOK! Újból egy teljesen ismeretlen világban.

Földkerülő biciklis kalandozásuk során Ádám és Adorján Japánban futottak össze újra Fotó: napgyermekei.hu

Egy jól szervezett túra

Hokkaidó Japán északi szigete. Azért akartam itt kezdeni, mert ez volt az utolsó olyan hely az országban, ahol még virágoztak a cseresznyefák. Lentebb, délen már véget ért az ébredés, a fák ott már ledobták ünnepi öltözetüket és készen álltak a folytatásra egyhetes virágba borulásukat követően. De itt még csak most kezdődött a karnevál és én is itt voltam.

A csapat főkolomposa az új-zélandi Rob volt, aki évek óta itt él és jól ismeri a környéket, közel s távol. Rob Guinness-­rekorder. Pár éve áthajtott gördeszkával Ázsián és Észak-Amerikán, amivel bekerült a hírességek könyvébe. Emellett rengeteget utazott a világban, nem áll tőle távol a nomád élet. Nagyon jól szervezett túrát hozott össze, ez már rögtön az elején egyértelművé vált számomra.

A legjobb modellek: fent Szilvi, alul Adorján Fotó: napgyermekei.hu

Garantált a relaxáció

Esténként kempingekben sátraztunk, amik mellett a több ezer éves múltra visszatekintő onsenek voltak. Ezek termálfürdők forró vizes medencékkel kint és bent egyaránt. Szaunát és más jópofa dolgokat is élvezhetünk ezekben az onsenekben, ahová szigorúan anyaszült meztelenül lehet csak bemenni. A nők és a férfiak külön vannak, de ez csak egy-két száz éve van így. Azt hiszem, ennél nincs is jobb egy bringás napot követően. Garantált a relaxáció és a megtisztulás.

A hetet pihenésre, a fényképek szerkesztésére, blogírásra és az elmaradt e-mailek megválaszolására fordítottam. Adorján, a földkerülő kolléga közben megérkezett Fijiről és majd nyolc hónap után újra találkoztunk. Jó volt látni Mókit és hallani a beszámolóját azokról a helyekről, ahol én nem jártam. Nem is nagyon húztuk a dolgot, a hétvégén újra túrázni indultunk, már hárman, Szilvivel. Ezúttal Hokkaidó legmagasabb hegyét vettük célba, a Yotei-t, másik nevén a kis Fujit.

Alagútról alagútra járhattak a túrázók Fotó: napgyermekei.hu

Végleg külön utakon

A hét közepén jött a hír, miszerint Adorján elesett és eltört egy csont a kézfejében. Így kényszerűen parkolópályára került hetekre, ami ismét átértelmezett pár dolgot. (…) A következő napok az ünneplésről szóltak. Rengeteg táncos érkezett a városba szerte Japánból, hogy összemérjék tudásukat a Yosakoi Soran fesztiválon, az idesereglett két­millió néző nagy örömére. A majd 80 ezer négyzetméteres Odori park volt a rendezvény fő színtere, de több más helyszínen is ment a show. (…) Letelt a két hét, Adorján keze javul és valószínű folytatja az utazást. Viszont kérésére végleg külön váltunk. Én többet ehhez a témához nem is szeretnék írni, mert úgy érzem, ha ő akar, majd beszámol a történtekről. Zárásként csak annyit szeretnék mondani mind nektek és neked is, Móki, na meg kedves Szilvia, san sensei, hogy: köszönöm, áldás kísérje utatokat.

 

Címkék#civil élet

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában