hatvan

2017.07.21. 20:06

Osztály, vigyázz!

Sokan nem is tudják, hogy a háború után még vegyipari technikum is működött a városban, a Grassalkovich­kastélyban. Az 1954-ben végzettek a mai napig összetartanak.

Tari Ottó

Fényképek, emlékek, múltidézés... Van mit megbeszélni a találkozásokkor Fotó: Albert Péter

Hosszú idő óta hagyomány, hogy minden év júniusában, azaz – a számmisztika kedvéért – 6. hó 6-án „60-ban”, a kastélykerti étteremben egyre fogyatkozó számú, de lelkes kis csapat gyűlik össze. Ők azok az „ifjú vegyész” hölgyek és urak, akik a hatvani Vegyipari Technikum első végzős tanulói voltak, s az iskolában kapott muníciójuknak köszönhetően azóta is összetartanak.

Ma már kevesen emlékezhetnek arra, hogy 1950 őszén új vegyipari technikum kezdte meg működését Hatvanban a háború sújtotta, abban az időben szovjet hadikórházként működő, meglehetősen leromlott, szinte romos Grassalkovich-­kastélyban. A működéshez az ország különböző helyéről irányították ide a tizenkét tagú tantestületet, s a helyi, valamint a környékbeli iskolák legjobbjaiból válogatták a 136 leendő tanulót. Rajtuk kívül az iskolából szinte minden hiányzott…

A fiatalok az első három hónapban a Bajza gimnázium három tantermében ismerkedtek a vegyészet alapjaival, s egy régi családi házban alakították ki egy hálótermes, egy tanulószobás kollégiumukat. Tavaszra már viszonylag konszolidált körülmények között tanulhattak. Eközben kialakult egy remek közösség, a „pionír” szellem, amely aztán tovább öröklődött a következő évfolyamokra is. Az iskola szellemiségét az igényesség, a kulturáltság és a szakmaiság határozta meg. Városszerte híresek voltak klub- és zenedélutánjaik, a szavalóversenyeik, a sportrendezvényeik, a fotó-, irodalmi, művészeti szakköreik, a kórusuk, a néptánccsoportjuk. Nyolcvanan vehették át 1954-ben középiskolai érettségi bizonyítványukat és vegyésztechnikusi oklevelüket, majd többen egyetemi tanulmányokat folytattak. Dolgoztak közép- és felsővezetői pozícióban, kórházi, gyógyszerészeti, külügyi, ipari, gazdasági, állami és politikusi beosztásokban.

Fényképek, emlékek, múltidézés... Van mit megbeszélni a találkozásokkor Fotó: Albert Péter

Immár hatvanhárom éve érettségiztek. Látszólag megöregedtek, ám a szellemük friss maradt. Elhunyt társaikat, tanáraikat természetesen még mindig az emlékezetükben tartják. Hálával gondolnak az – 1957-ben Kazincbarcikára költöztetett – iskolájukra, amikor minden év 6. hó 6-án, „60-ban” találkoznak, mégpedig abban az étteremben, amely az általuk „épített” kollégium épületében működik.

Az idén sajnos már csak harmincan gyűlhettek össze. Örültek még a velük ünneplő két tanáruknak, s persze egymásnak is.

Az ilyen alkalmakkor az egész napjuk eltelik az emlékezés szépségével. Anekdotáznak a „Diriről”, a mindig komoly, de igazságos Lini István­ról; Gedeon bácsiról, aki a kémia tudományát töltögette a fejekbe, Bencz Győző tanár úrról – ő még résztvevője a találkozóknak! –, aki a labor színes és varázsos világát igyekezett előttük feltárni. No és Rigó János tanár úrnak a kastélykert közepén lévő parkban tartott tornaóráiról… Nem feledik a gyárlátogatásokat, a nyári termelési gyakorlatokat és a pesti kirándulásokat, színházlátogatásokat sem. Bár nem voltak napjaik akadály nélküliek, de fiatalságuk, tanáraik, az iskola vezetői átsegítették őket a nehézségeken.

Az idén is megfogadták, hogy jövőre, ugyanitt, még „fiatalabban” találkozik ez a kis csapat – természetesen a három hatos jegyében.

Meghívó a szerkesztőnek

Tisztelt Tari Úr! Anyukám 81 évesen is rendszeres olvasója a Heves Megyei Hírlapnak, főleg a Hatvanról szóló cikkeknek. Ez nem véletlen, hiszen Hatvanban élt sokáig, ott járt iskolába, ott éltek a szülei is. Egy manapság ritka és becsülendően összetartó közösségről szeretném Önt tájékoztatni. Talán Ön már nem is tudja, hogy 1950 és 57 között a kastélyban vegyipari technikum működött. Az itt 1954-ben érettségizett első évfolyam immáron a 63 éves osztálytalálkozóját tartja – a három hatos jegyében. Néhány évvel ezelőtt ugyanis elhatározták, hogy minden év 6. hónapjának 6. napján 60-ban gyűlnek össze szerte az országból: Debrecentől Kazincbarcikán, Egeren át Pestig, Balatonfűzfőig. Így lesz ez az idén is! Örülnének, ha tudósítana erről! Üdvözlettel egyikük gyermeke: Solymosné Füstös Zsuzsa.

 

Címkék#civil élet

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában