Perzsaszőnyeget szőtt kislányként

A Forrás Gyermek- és Ifjúsági­ Házban, a munkahelyén találkozunk Kovács Katalinnal, aki ­közművelődési szakemberként ­dolgozik az Egri Kulturális és Művészeti­ Központ ezen intézményében.

– Tizennyolc éves koromig a Borsod megyei Edelényben éltem. Anyukám röntgenasszisztens volt, apukám először bányában dolgozott, majd a mezőgazdaságban. Földműveléssel is foglalkoztak, sokszor én is segítettem nekik. Nem voltak a településen rokonaink, hárman éltük az életünket – vág gyermekkori történetének a közepébe. – Később derült ki, hogy lett volna egy ikertestvérem is, ám ő sajnos halva született. Sokáig nagyon szomorú voltam emiatt, és minden születésnapomon elolvastam Radnóti Miklós Ikrek hava című művét.

Katalinnak Edelényben élményekkel teli élete volt. Sokat biciklizett a barátaival a környéken. Az óvodai és az általános iskolai éveiből az edelényi kastélyt emeli ki. Oda járt óvodába, később napközibe. Az épület lenyűgözte őt és a társait. Kastélyos és királylányos játékokat játszottak az udvarban, az óvónők pedig ezt örömmel nézték.

Edelényben szolgálati lakásuk volt, amit később megvásároltak. A szomszédságukban élt egy fiú, akivel Kati jó barátságban volt. A kislány apukája sokszor járt horgászni a Bódva folyóhoz. Egyszer a két gyermek úgy gondolta, ők is elmennek halat fogni a folyó legsebesebb részéhez. Saját horgászbotot készítettek, jól érezték magukat, ám nem szóltak senkinek, hogy elmennek… Órákig keresték őket, egy szemfüles lakó segítségével bukkantak rájuk.

– Nagyon szerettem volna énekkarba járni – ­mondja mosollyal az arcán –, de azt mondta a karvezető, ne menjek, mert nem megfelelőek a hangadottságaim. Ehhez hozzátartozik az a gondolat is, hogy minden gyerek életében akadnak olyan tanárok, akikkel szoros lelki kapcsolatuk alakul ki. Általános iskolában a matektanárom volt ilyen. Egyszer ő helyettesítette az énekórát, megénekeltetett, és akkor igazán szépen ment. Azóta is szeretek énekelni, az unokáimnak is szoktam. A matekra visszatérve, jó voltam ebből a tantárgyból, s a miskolci Kossuth gimnáziumban tanultam tovább matematika szakon.

Nem volt irányító típus, de a közösségi életben benne volt. Felnézett a népszerű gyerekekre, de később rájött, érdemben nem különböznek egymástól. Jó tanuló volt, ám a készségtárgyakból nem jeleskedett. Később azonban az édesanyja hatására – aki szívesen varrt, kötött – elkezdett érdeklődni a kézművesség iránt, és kiderült, hogy van érzéke hozzá. A középiskolában eredeti perzsamintás szőnyegeket is készített, ezért megdicsérték őt, hiszen szép darabokat szőtt a barátnőjével.

– A szüleim óvtak – emlékezik –, de ha el akartam menni valahová, elengedtek. Őszinte voltam mindig anyukámékkal, jó kapcsolatban voltunk. Édesanyám délután két óráig dolgozott, aztán együtt töltöttük a napot. A ruháimat is ő készítette.

Katalin kitér többször arra is, fontos volt neki a ­zene, ahogyan ma is. A kedvence a Black Sabbath, a Deep ­Purple, a The Beatles vagy a Dire ­Straits volt fiatalkorában. Egyszer a szüleitől lemezjátszót kért, amihez választhatott két lemezt is: Cseh Tamás Antoine és Desire-­je, valamint a Pillangókisasszony volt a kívánsága. Az utóbbi mindig feltöltötte őt lelkileg, a szakember azóta is szereti az operákat.

Bíró lett volna, a tűzzománc bűvölte el

Sokat olvasott gyermekkorában, Jókai szinte összes könyvét elolvasta, sőt, Pilinszky is nagy hatással volt rá. Először jogot akart tanulni – bíró akart lenni –, ám a nyári kurzusán ízelítőt kapva e területből, meggondolta magát. Rájött, hogy a történelem–népművelés közelebb áll hozzá, ezért az egri főiskolán ezt a szakpárt végezte el. Az akkori Úttörőházban – ma Forrás – kapott munkát, ma is ott dolgozik. Az intézménynek öt évig a vezetője is volt. Szereti a munkáját, szívvel-lélekkel tűzzománcozik például, szakköröket is tart. Húsz esztendeje is részt vett már a tűzzománc biennálé szervezésében, ami ma is népszerű rendezvény.

Verebélyi Márta