Rablóultiban az ész a fegyver

Mielőtt a megyeszékhelyen rendezett ultiversenyre indultunk, utánanéztünk, mi is ez a kártyajáték. Azt írja a Wikipédia, hogy az „ulti néven két kártyajáték is ismert, az egyszerű ulti és a rabló­ulti. Az előbbit a hétköznapok során inkább talonmáriásnak, míg az utóbbit egyszerűen ­ulti vagy ultimó néven szoktuk emlegetni. A kártyajátékok hivatalos leírásaiban ma a rablóulti szabályrendszere szerepel ulti néven.”

A főszervező Werner Tamástól tudjuk, hogy az egri verseny egy állomása a továbbjutásos rendszerben folyó bajnokságnak. Az elmúlt hét végén megtartott fordulóból egyedül a győztes, a budapesti Bartos Gábor büszkélkedhet azzal, hogy június 3-án a fővárosi döntőben szerepelhet. A többieknek még küzdeniük kell, mert további két versenyen el kell indulniuk. Aki ezek valamelyikén nyer, az biztosan bejut, aki pedig a három versenyen részt vesz, a legjobb ötvenkettőbe kerülhet a négyszáz nevező közül.

Keressük is rögtön ­Bartos Gábort, akitől megtudjuk: négyszeres magyar bajnok, s ebben a sportágban nincs más, akinek ennyi címe lenne. A harmadik mondata pedig arról szól, hogy neki bizony van Heves megyei kötődése.

– Innen nősültem, ­szegény apósom, dr. Mészáros ­Károly, aki már meghalt, a ­Heves Megyei­ Ügyvédi Kamara ­elnöke volt – mondja. Ettől ­fogva viszont már erről a nagyszerű kártyajátékról folyik a diskurzus. Bartos úr szerint a tudás mellé mindig is kell szerencse az ultiban.

Érdeklődésünkre elmondja, hogy a versenynek nincs olyan szakasza, hogy eldőlt, bármikor vissza lehet csúszni. A vezető helyről is. És igazából a második, harmadik asztalt követően hátrábbról is meg lehet nyerni. Azt is elárulja, hogy kockáztatós típus. Az pedig, hogy rizikózva, vagy óvatosan játszva lehet-e jobban nyerni, teljességgel lapfüggő. Van, amikor jobb a biztosat játszani. A legjobb megyénkbeli „­Doki” Sándor Hevesről érkezett. Amikor a nevét pontosítanánk, társai beszólnak, hogy mindenki így ismeri, egész Európában. Sándor persze amikor már arra gondolnánk, hogy lemaradtunk valamiről, megnyugtat, hogy nem igaz, csak vicceltek.

– A versenyen nem akadt nehézség, jól forgott a lap, jó játékosok voltak. A sikerhez sokat kell készülni. Mi Hevesen játsszunk minden vasárnap. Ez a hat-hét tagú társaság jött most ide Egerbe. A mai eredményt sikernek tekintem. Az első tízbe bejutni mindenhol siker. A vége felé már lehetett gyanítani, hogy eredményes leszek – mondja.

Salgótarjánból érkezett Fábri Róbert, aki a tizenegyedik helyen végzett. Azt mondja, nagyon szeret ultizni, 15 éve űzi, de még mindig tanulja. Nagyon messze van még attól, hogy jó játékos legyen. Szerinte a legnehezebb a folyamatos koncentrálás.

– Egyéni játék, de nagyon sok múlik a partneren is. Ha hárman játsszunk egy asztalnál, nem mindegy, hogy milyen partnerünk van, mert ha hibázik, az én játékomat is rontja – teszi hozzá.

Az ultisoknak végig erősen koncentrálni kell

Werner Tamástól megtudjuk, miként zajlik a verseny. Egy számítógépes program sorsol. Nyolc fordulóban 120 partit, fordulónként tizenötöt játszanak. Mindenki nulláról indul az elején, és az alapján kap pontot, hogy mennyi „forintot” gyűjtött össze az asztalnál. – A versenyző összegyűjti fordulónként a „pénzét”, azt minden kör után ­elhozza a versenybíróknak. Ez alapján felállítjuk a rangsort. Az első helyezett kap annyi pontot, ahány induló volt, akinek a legnagyobb a vesztesége, az pedig egy pontot. A pontokat a nyolc forduló végén összeadjuk – mondja. Szerinte egy ilyen versenyen a játékosoknál előfordulnak hullámvölgyek. Nyolc fordulóban, nyolcszor 45 percet játszanak. Koncentrálni kell, komolyan odafigyelni, nem lehet nagyon sokat hibázni, mert, aki többször bakizik, kevés pontot kap.