Tudatosan élni

Azt mondják, sok minden fejben dől el. Ha valamire egyébként illene időt szánni, akkor meg azt mondják, arra van, amire szakítasz. Közhelyek… Ám de nem véletlenül lettek azok. Egykor, újságíró tanárom megosztotta velünk, diákokkal, jól jegyezzük meg, a közhelyekkel nem az a baj, hogy nem igazak. Sőt, nagyon is azok. Olyannyira, hogy talán túl sokat is emlegetjük, de ettől még nem állítanak valótlant.

Mi, otthon, eldöntöttük, szelektíven gyűjtjük a hulladékot, időt szánunk a különválogatásra. Ha valami megszokottá válik, az rutinból megy, s egyáltalán nem okoz gondot. Kezdetben persze álltam a szemetesek előtt, gondolkodtam, mit hova is kell dobnom. Pedig meg voltak különböztetve, de akkor ez még nem volt természetes számomra.

Szerencsére van kertünk is, így a komposztálás sem idegen tőlünk, s duplán jól járunk: kevesebb szemét keletkezik, s növényeink is meghálálják.

Örvendetes, hogy egyre több vendéglátóhely foglalkozik e témával. Ellenben nagyobb számban még mindig azok vannak, akiknek ez valamiért megterhelő. Kifogás persze mindig akad, ha valamit nem akarunk megtenni, de előfordulhat, hogy kevesebb energiát emészt fel, ha a folyamatos tagadás helyett legalább megpróbáljuk. Aztán ki tudja, még megszokás is lehet belőle.

Meggyőződésem, hogy már gyermekeknek is meg kell tanítani a szelektív hulladékgyűjtést, s fel kell hívni figyelmüket ennek fontosságára. Lehetőleg minél korábban, hiszen tudjuk, ők jelentik a jövőt. Lám, egy újabb közhely.

Berecz Renáta