Vastaps és hála: nagy sikert aratott a Nagymama az egri színházban

Csiky Gergely szellemes vígjátékával nyitotta az évadot az egri Gárdonyi Géza Színház október 9-én, pénteken.

Jámbor Ildikó

Az unoka megszemélyesítője Nagy Szilvia és a Nagymama alakítója, Saárossy Kinga Fotó: Gál Gábor/Heves Megyei Hírlap

Fotó: Gal Gabor +36303330726

A Székely László által tervezett díszletek egyszerre modernek és levegősek, 100 év előtti kort idézők, a jelmezek ízlésesek, pompásak, a játszók mindegyike beleillik a kosztümökbe. Jó az előadás ritmusa, remek az összjáték, mégsem tudunk maradéktalanul örülni. A nézőtéren mindenki maszkban ül, szorongva nézegetjük egymást, vajon kitől kapjuk el és visszük haza a fertőző kórt. Ez azonban végül is nem befolyásolja negatívan az előadás élvezetét, amit jelez az is, hogy a törzsközönségbe tartozók többsége hálásan üti össze a tenyerét, nemcsak a premier végeztével, honorálva egy-egy briliáns kettőst. Mert az van, bőven!

Csiky Gergely szellemes dramaturgiája kétségkívül közönség- és családbarát. A mű tartalma szerint az intézetben nevelődő árva lány, Márta (grófkisasszony) rátalál a nagymamájára, egy gyermekkori találkozást felidézve felismerik egymást, s innentől fogva a nagymamának nincs más ambíciója, hogy saját, eltékozolt boldogságáért cserébe boldogságot ajándékozzon az unokájának, megtalálja számára a megfelelő partnert, vőlegényt.

Sok híres színésznő jutalomjátéka Szerémi grófné, a Nagymama. Tolnai Klári, legutóbb pedig Molnár Piroska is eljátszotta a legendás szerepet, elmondta a legendás mondatokat.

Saárossy Kinga számára – noha habitusa szerint játszhatna fiatalabbakat is – szintén igazi jutalomjáték ez. Királynőien mutat a Bodnár Enikő tervezte parádés jelmezekben, s Nagy Szilvia személyében sikerült számára megfelelő partnert találni: tiszta tekintet, ragyogó fiatalság, s a homlokán hordott ártatlanság mind remek unokát formáz belőle. Talán a beszéde, az artikulációja lehetne kimunkáltabb, de az egész egyénisége vonzó, illúziókeltő. Kettejük jelenete tényleg könnyeket fakaszt, noha már századszorra halljuk az ismert párbeszédet a pálmafáról, a kismadárról, melyet az emlékezet szakadozottan mindkettőjük tudatában felszínre hoz. Könnyen elcsúszhat ez produkció az érzelgősség irányába, de Blaskó Balázsnak és színészeinek sikerült kellő mértéket tartani.

Remek lehetőség Langó Szerafin és Tódorka Szilárd ­intézeti nevelők kettőse a játékra. Dimanopulu Afrodité és Balogh András, a társulat szakmailag két szilárd pillére önfeledt mókázásban szinte utolérhetetlenek. Mindketten az Színház- és Filmművészeti Egyetem előd főiskoláján végeztek, mint ahogy Kelemen Csaba és Vókó János is. Kelemen Csaba mint Örkényi báró, nyugalmazott ezredes, Vókó János pedig mint rokona, Koszta Samu nyugalmazott tábori lelkész egymás csitításában verhetetlenek, jót derülünk rajtuk. A szakma minden csínját-bínját ismerik, kacagtató perceket okozva kettős replikáikkal. A drámaíró és a rendező is duettekből építette fel az előadást.

Az unoka megszemélyesítője Nagy Szilvia és a Nagymama alakítója, Saárossy Kinga Fotó: Gál Gábor/Heves Megyei Hírlap

Szerémi grófné unokája, Ernő és Örkényi báró fia, a két szerelmes fiatalember, aki Márta kezére pályázik. Az álnéven intézeti nevelőnek jelentkező Ernő, Csathó Norbert és Örkényi, a bajuszos, szakállas vőlegényjelölt, Török Tamás a színház tehetséges húzóerői. Mindketten az elmúlt évadokban bizonyították kiemelkedő színészi kvalitásaikat. Csathó Balogh András amatőr társulatából érett művésszé, Török Tamás zenés színészből lett prózai karakter színésszé, noha énekes szerepekben is szívesen látjuk.

Örkényi Piroskát Nagy Barbara játssza tűzről pattantan, cserfesen. A nevelőintézet vezetőjét, Tímár Karolint Babócsai Réka, Galambosnét, a nagymama társalkodónőjét pedig Dér Gabi. Dér Gabi a szemünk előtt lett egyre meggyőzőbb komika, megszólalásain sokat nevetünk. Kós Mátyás pedig, akinek pincérként csak egy nyúlfarknyi szerepe van, megmutatta magát, még lesz belőle valaki!

Az előadás arról győz meg minket, hogy az életben igen is fontosak, ha nem a legfontosabbak az érzelmek. A szerelmet nem kell elfojtani, és érdemes megküzdeni érte, még ha a konvenciók mást is várnak tőlünk.

A nagymama és egykori szerelme pedig hiába találtak egymásra, már mégsem a saját boldogságuk lebeg a szemük előtt, hanem unokáik öröme. Mert az életet csak így lehet továbbvinni, vállalva és ápolva az érzelmeket, a családi kötelékeket. Hiába, hogy a világ mást akar!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában