Fél évszázad után búcsúzik az Egri Szimfonikus Zenekar hegedűse

– Annak idején még Farkas István, a zenekar egyik első karmestere hívott a körükbe. Mikor is volt ez?

– Még 1967-ben lettem az együttes tagja, de már előbb is beültettek a zenekarba.

– Emlékszem egy fotóra, amely e lap hasábjain jelent meg.

– A Heves Megyei Népújság címlapfotóján már gárdonyis diákként fotóztak, mint az iskolai zenekar lelkes hegedűsét. Büszkélkedett velünk az intézmény, támogatott minket, és mi, diákok rendkívüli módon örültünk annak, hogy délelőtt voltak a próbák. A zeneiskolai és a gárdonyis zenekarból fejlődött ki aztán az Egri Szimfonikusok, mely kiegészült a felnőttmuzsikusokkal, tanárokkal, katonazenészekkel.

– Vissza tudod-e idézni azt a pillanatot, amikor a zenei életpályát választottad?

– Amikor nyolcévesen felvételiztem, megállapították, hogy „hegedűs kezem” van. Az első tanárom dr. Bereczky Györgyné Klári néni volt, az ő játékát csodálva elhatároztam, hogy én is hegedűs leszek. Később Fogel Elemérné, Emmi néni tanítványa lettem.

– Az úszás is elragadott.

– Versenyszerűen úsztam. Tizenhat évesen el kellett döntenem, hogy hogyan tovább, s a hegedűt választottam.

– Következtek a miskolci konzervatóriumi, főiskolai évek. Végül visszatértél a Farkas Ferenc Zeneiskolába hegedűtanárnak.

– A zeneiskolai tanítást követően 33 évig voltam az egri főiskola ének-zene tanszékének oktatója, kilenc évig tanszékvezetője. Vezettem a főiskola kamarazenekarát, hallgatóim közül sokan követtek a szimfonikus zenekarba. A kihagyások ellenére így is eltöltött több mint ötven évem számos zenei élményt, feladatot jelentett. Huszonöt éven át a II. hegedű szólamvezetőjeként láthattak, majd Radnóti Tibor korábbi koncertmester javaslatára a brácsaszólam vezetője lettem. A zenekar szakmai segítségével többször dirigáltam is, s néhány próbát is én vezényeltem. A tanítás, a vezetői feladatok mellett számos koncert töltötte ki életemet, és meghatározta a napjaimat. Játszottam a Gárdonyi Géza Színház zenekarában, a Minaret kamarazenekarban, s vonósnégyesben is brácsáztam. A Debreceni Filharmonikusok meghívására sok külföldi turnén vettem részt.

– Mindez nem lehetett volna megfelelő támogatás nélkül, hiszen csak a próbák heti két esti távollétet jelentettek…

– Nagyon fontos kiemelni a családi hátteret. A férjem, aki már miskolci éveim alatt is ott ült a próbákon, amikor a Miskolci Szimfonikus Zenekarban játszottam. Mindenben segített, megosztottuk az otthoni feladatokat, a gyerekneveléssel járó kölcsönös alkalmazkodást. Az egymás szakmája iránti elismerés és személyes megbecsülés jellemzi a mai napig a kapcsolatunkat. Két gyermekünk és öt unokánk van.

– Folytatták-e a zenész hagyományt?

– A lányunk Amerikában él, nyelvtanár és mellette több zenekarban fuvolázik. A lányunokám klarinétozik, a középiskola fúvószenekarában. A fiú unokám mint marketing szakember tanársegéd Floridában, a tampai egyetemen. A fiam, aki gépészmérnök, Miskolc közelében él a családjával, de mellette modern táncot tanít a feleségével együtt. A fiú unoka Németországban tanul és dolgozik. A két kislány óvodás és általános iskolás, de ők is nagyon muzikálisak.

– A zenekari szereplés készültséget, reflektorfényt és sikerélményt is jelent…

– Nehéz lenne kiválasztani a sok élményből a legemlékezetesebbet. Három évtizeden át tanítottam az egri főiskola ének–zene tanszékén kötelező hangszerjátékot, gyakorlati foglalkozást tartottam az ének szakosoknak és vezettem a főiskola kamarazenekarát. A főiskolai zenekarral eljutottunk Szicíliába, ahol több koncertet adtunk. Az Egri Szimfonikus Zenekar az életem része, annyira, hogy a családomnak tekintem. Mióta Szabó Sipos Máté 1996 óta vezeti az együttest, szakmailag folyamatosan fejlődtünk. A sokoldalú zenei stílusú művek tanulása, előadása biztosítja az együttes folyamatos szakmai előrehaladását. Személyesen is hálás vagyok neki, mert mikor idejött, kölcsönadta nagyapja régi brácsáját, amit most visszaadtam. Szerezzen örömet az utódomnak!

Büszke vagyok valamennyi tanítványomra.

Sokat köszönhetek a zenekarnak. Legemlékezetesebbek a finnországi, németországi, franciaországi fellépések, a filharmóniai koncertek a Gárdonyi Géza Színházban, az október eleji zenei világnapi hangversenyek a székesegyházban, s az operagálák neves művészekkel, többek között Miklósa Erikával; és persze nyaranta a Dobó téri Strauss-estek.