A legjobb tanárok segítették a kápolnai zenei tehetség képzését

– Béluska ezt nem gondolta volna – ekként kommentálta Vámosi László, a Kápolnai Tarnavölgye Általános Iskola igazgatója azt, ami az idén végzett Burai Bélával történt. S, hogy mi is történt vele? Felvételt nyert a Snétberger Zenei Tehetség Központ hathetes, felsőörsi táborába. A komoly képzéssel járó program végül egy júliusi zeneakadémiai koncerttel zárult. A legjobbak zenéltek, társaik – közöttük Béla – pedig a nézőtérről szorítottak nekik.

– Amikor a múlt nyáron Kápolnára kerültem iskolaigazgatónak, feltűnt, hogy milyen sok zenei tehetség van a gyerekek között. Nem véletlen: zenész dinasztiák leszármazottai ülnek az iskolapadokban. Egyiknek az apja prímás, a másiknak a nagyapja brácsás, a harmadiknak a dédapja cimbalmos, és sorolhatnám. A sok tehetség közül kitűnt a nyolcadikos Burai Béla, aki gitáron és hegedűn játszik. Komoly felfogású, intelligens, és a zenében rendkívül szorgalmas fiatal – mondta az igazgató.

Megtudtuk: a nyolcadikosok szünetekben be-bejártak hozzá az igazgatói irodába egy kis beszélgetésre, s amikor köztük volt Béla, mindig előkerült a gitár is.

– Valami komolyabb képzést keresve számára rátaláltam a Snétberger Programra. Jelentkezésre biztattam Bélust. Telt-múlt az idő, egyszer rákérdeztem: elküldted? Nemleges volt a válasz. Na, gyorsan elküldtem én helyette egy ajánlólevél kíséretében. Néhány héttel később jött is az értesítés arról, hogy felvették. Június 20-án indult Felsőörsre, a Snétberger Zenei Tehetség Központba – idézte fel a történteket az igazgató.

Burai Bélával falujában, a szabadságharcnak emléket állító lovasszobornál beszélgettünk. Vele volt a gitárja is. A fiatal fiú arról beszélt, hogy nagyon sokat tanult a táborban. A Kárpát-medence egész területéről voltak ott hozzá hasonló helyzetben lévő, döntően a cigány kisebbséghez tartozó fiatalok. Elmondása szerint klasszikus és jazz zenét egyaránt tanultak, az ország legjobb tanáraitól.

– Nagyon jól éreztem magam, olyan impulzusokat és örökre szóló élményeket szereztem, olyan barátságok szövődtek, amelyeket semmi nem pótolhatna. Nem is beszélve arról a zenei fejlődésről, amiben részem lehetett – mondta kérdésünkre az ifjú zenész.

Bélától megtudtuk, hogy a gitár mellett a hegedű a kedvenc hangszere. Édesapjától kapta a motivációt, aki húsz évig vendéglátózott. A családban ez hagyomány. Őseik cigányzenészek voltak, az apukája már inkább bárzenész. Béla kiskorában is pengetgetett már, de komolyabban úgy másfél éve kezdett játszani.

A kápolnai tanulmányai után Egerben folytatja az iskolát. Villanyszerelőnek tanul, de a zenei előrehaladást nem tette zárójelbe. A Farkas Ferenc Zeneiskolába szeretne majd bekerülni. Testvérei (két nővére van) is komolyan veszik az iskolát. Egyikük most érettségizett, a fiatalabb pedig végzős tanuló az Andrássy Gyula Katolikus Középiskolában.