Saját malaca ellopásában segített a gyanútlan egri férfi 120 évvel ezelőtt

HEVESMEGYEI TANÜGY. A KIR. TANFELÜGYELŐSÉG S A HEVESMEGYEI ÁLT. TANITÓ-EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. 1902. DECZEMBER 15.

Lakpénzemelés.

A m. kir. pénzügyminiszter Hatvan községet az állami tisztviselők, altisztek és szolgák lakpénz-osztálya szempontjából a IV. polgári lakpénz-osztályból a III. polgári lakpénz-osztályba sorolta. Igy Hatvanban egy fokkal emelkedett az állami tisztviselők lakbér illetménye, melyhez képest a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter a hatvani állami polgári iskolai tanitók lakbérét 350 koronáról 420 koronára helyesbitette. – Ezzel kapcsolatban jelentjük, hogy a hatvani állami iskolai tanitók, kiknek lakbérilletménye, tudvalevőleg, jóval kevesebb a többi állami tisztviselő lakbérilletményénél, memorandumot dolgoztak ki és nyujtottak át az állami tanitók országos egyesülete elnökének, melyben a lakbér illetmény rendezését, illetve a tanitóknak a többi állami tisztviselővel egysorba helyezését kérelmezik. Hisszük, hogy az illetékes forumok méltányolni fogják a hatvani tanitók kérelmét.

EGER. POLITIKAI S VEGYES TARTALMU HETILAP, MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. 1870. FEBRUÁR 3-ÁN

Levelezés. Visznek, jan. 22.

Miután Visznekről az „Eger”-nek nincs levelezője, e hiányt pótolandó, elhatároztam fölcsapni viszneki levelezőnek; mert Visznek egyike Hevesmegye nevezetesebb helyeinek. Mosolyog a szerkesztő úr? Pedig igaz az, hogy Visznek semmiképen nem a legkisebb Heves helységei között... csak a neve is mennyi különböző érzelem forrása! Örül az, kit még e farsang előtt férjhez visznek; tapsol a gyermek, kit a vásárra visznek; sirnak az után, kit temetőbe, vagy kit nemsokára katonának visznek; a kit pedig a mostani időben ügyei erre visznek, az – tudom – nem a legáldóbban emlékszik a viszneki utról, mely olyan, mintha csak erről irta volna a történetiró – mit általában a magyar utainkról irt – „ponunt lutum super lutom et vocant: töltés.” Vannak, kiket jó, vannak, kiket gonosz szellemek visznek... (...) Ime! csak a névben mennyi jó és rosz omen... De a mint Festetics diplomája nem tesz senkit a szó nemes értelmében nemessé, ugy Heves oly sok szép nevü helységei között Viszneknek sem képes egyedül neve kitünőbb helyet adni, megadja ezt más. Napjainkban csak azon hely bir fontossággal, melynek kereskedése, melynek Pesttel, az ország szivével összeköttetése van. És ime már 1847-ben igy ir Fényes Elek „Magyarország leirásá”-ban Visznekről: „igen sok apró marhát tenyészt, melylyel nagy kereskedést üz Pesten.” (...) Azonban a most megejtett nép- és állatösszeirás alkalmával az itt értett aprómarhákra a kormány figyelmét ki sem terjeszté. Pedig kérem, a mi aprómarháink – a csirkék, szintén megérdemelték volna azt, mint megérdemeltek holmi falusi – libák! No de a tapasztalás tanitja, hogy Viszneken nem tenyész sok aprómarha, hanem vállalkozó csirkészei bejárják Hevest, Borsodot, Bihart, Szabolcsot, Jászkunságot stb. s itt vásárolják össze a sok aprómarhát, melyet azután Pestre visznek. A ki tudja, mily kedves fogyasztási czikk fővárosunkban a „pakhendli”, az méltányolni fogja a visznekiek fáradozásait, kik a fővárosi Moloch-gyomroknak ily kedves áldozatot visznek. És a visznekiek e kereskedelmi czikke nem valami „noch nie dagewesen” ujkori találmány, ismeretes volt az már az ókorban is... E soraimmal, azt hiszem, eléggé fölgerjesztettem a t. szerk. úr figyelmét lapjában eddig mellőzött, kereskedése által nevezetes helységünk iránt, ki addig is maradok őszinte tisztelője, míg engem innen ki vagy el nem visznek. Kislaky

HEVES ÉS VIDÉKE. TÁRSADALMI, KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. 1903. DECZEMBER 20.

Aki maga segitette a disznóját ellopni.

Szent-Andráson történt, hogy egy gazdának két jóakarója meg akarta kimélni a disznóölés kellemetlenségeitől, hát szépen elhajtotta hizóban levő disznóját. Igen ám, de a disznó oly sulyos volt, hogy a két atyafi, nem birta kocsira tenni. Beszólnak a disznó tulajdonosának, hogy innen-meginnen hajtották a disznót, de elfáradván, nem akar tovább menni, legyen szives a kocsira segiteni, mert ők nem birják. A kár vallott mitsem sejtve, felebaráti szeretettel segitett nekik a hizót kocsira emelni. Csak másnap reggel vette észre, hogy ő maga segitett a disznóját ellopatni. Tallózta: Szilvás István

Kezdőképünk illusztráció Fotó: Fortepan