Makovecz Imre vándor emlékoszlopa az egri Dobó térre érkezett

Egerbe érkezett az a vándoroszlop, amelyet Makovecz Imre Kossuth- és Ybl Miklós-díjas magyar építésznek, a magyar organikus építészet megteremtőjének 2011-ben bekövetkezett halála tizedik évfordulóján készített a Magyar Nemzeti Múzeum és a Makovecz Imre Alapítvány. A Dobó téren felállított oszlop illusztrációi ízelítőt adnak a Magyar Művészeti Akadémia alapítójának és örökös tiszteletbeli elnökének jellegzetes alkotásaiból. Látható a budapesti Farkasréti temető ravatalozója, a tatabányai Csákányosi Csárda, a vargyasi templom, a budapesti Feltámadás temploma, a százhalombattai Szent István templom, a lendvai művelődési ház Szlovéniában és az 1992-es Expo Magyar nemzeti pavilonja Sevillában. Miközben az egyebek között az egri Bitskey Aladár Uszodát is építő Makovecz Imre lenyűgöző alkotásainak a fotóit szemléli az arra járó, az építész gondolatvilágába is betekintést nyerhet.

„A paraszti kultúra – sokak véleményével szemben – nem a kultúra alját jelentette, hanem egy mindent átfogó kultúra integráns eleme volt. Ablakszem és szemöldök, oszlopfej és házgreinc, konty, stb. Ezek a szavak nem véletlenek, gondoljuk csak el, hogyan nézhetett ki egy ház – és milyen jelentéstartalommal bírt –, amikor ezek a szavak keletkeztek” – olvasható a vándoroszlopon Makovecz Imre véleménye.

Az építész szakrális alkotásainak fotóihoz is a gondolatai társulnak: „Újra elő kellene venni bizonyos egyszerű evidenciákat. Hogy a templom Isten háza. Ha valaki ezt a szó legszorosabb értelmében elhinné egy másodpercre, akár sokadmagával, akár egyedül ül egy templomban, térdre kell roskadnia. Vagy talán még sokkal inkább, szerzetesi szokás szerint, arccal a padlóra kellene esnie. Nem tudok másból kiindulni, mint ebből... Az építészetnek pedig, mióta építészetről van szó, mindig az volt az egyetlen igazi és neki való kalandja, hogy hogyan tudja az eget és a földet összekapcsolni. Tehát, hogy a tető milyen, és leképezi-e az eget – nem úgy, hogy a csillagok vannak ráfestve, hanem valami más módon, lehatárol-e a kozmoszból valamilyen megszentelt intimitást...”