Alkotások

2022.11.13. 15:19

A Derkovits képzőművészeti ösztöndíjas szerint teljes közöny a világgal szemben, ha nem születnek kérdések

Gulyás Andrea Katalin fiatal képzőművész neve rendszeresen felbukkan a szihalmi Magyar-Tár-Házban szervezett művésztelepek alkotói, szervezői között. Az egri főiskola elvégzése után megyénkben letelepedett fiatal művész idén elnyerte a Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíjat.

Sike Sándor

Gulyás Andrea festőművész

Forrás: Beküldött fotó

Az egri főiskola elvégzése után igen fiatalon került a tehetségesként számon tartott képzőművészek közé.  Hogyan telt a 2022-es esztendő?

– Az elmúlt év szerencsére nagyon termékeny időszak volt számomra. A pandémia gyengülésével újra teljes üzemben kinyithattak a múzeumok, galériák, így számos kiállításfelkérést kaptam, illetve sikeresen pályáztam különböző képzőművészeti eseményekre. Nagy öröm, hogy tizenhat csoportos kiállításon vehettem részt, valamint három önálló kiállításom is nyílt az elmúlt időszakban. Idén harmadjára kaptam meg a Derkovits Gyula képzőművészeti Ösztöndíjat, amely évente 26 önálló művészi tevékenységet folytató, tehetséges képzőművész alkotómunkáját, művészi fejlődését támogatja.

– Adja magát a kérdés: mi szükséges a sikerhez?

– Ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson, sok időt töltöttem esténként a műteremben. Általánosságban elmondható, hogy pusztán a képzőművészetből megélni nehézkes, kiszámíthatatlan és nem jelent állandó anyagi forrást, így én a saját alkotótevékenységem mellett egyéni vállalkozóként kőrestaurálással foglalkozom, jelenleg az egri bazilika tornyain tevékenykedem. Emellett csak esténként jut idő a műtermi munkára, sokszor kimerítőek így a napjaim, de alapvetően akkor érzek sikeresnek egy magam mögött hagyott napot, ha legalább néhány órát a festészetnek szentelhettem.

– A képzőművész többnyire nem szavakban, hanem alkotásaival fejezi ki a világról vallott gondolatait. Olvasóink kedvéért tenne itt most kivételt?

– A jelenlegi festészeti és installációs témáim a világszerte tapasztalható változásokat, tendenciákat és azok pszichés vetületeit dolgozzák fel. Szeretek kérdéseket feltenni a munkáimon keresztül. Ezekhez a kérdésekhez használom fel a szimbólumokat, a különböző rendszereket, vagyis a rendszereknek az átdolgozását. Ha van egy jó kérdésfelvetés, arra az ember szívesen keresi meg a választ, akár magában, akár a környezetében. Egy jó kérdés az figyelemfelkeltő. De egy rossz kérdésre például nem biztos, hogy létezik jó válasz. Persze, a legrosszabb, ha az emberben már nem születnek kérdések, az már maga a teljes közöny a világgal szemben. 

– Miként jellemezné képi ábrázolásmódját?

– Általában valamilyen formában kifordítva vagy más rendszerben ábrázolom a valóságot, mint ahogy megszoktuk. Esetleg kiemelek dolgokat a megszokott kontextusukból, vagy egymástól jelentéstartalmilag messze lévő tárgyakat engedek össze, amelyek így teljesen új fogalmi helyzeteket szülnek. A cél általában az, hogy az általánosan már belénk rögzült, vagy belénk nevelt sémákat feloldjam. Banális példával élve, hogy az ég kék, a fű pedig zöld. Ezek olyan empirikus tapasztaláson alapuló berögzülések, amiket a korlátolt megismerés szült. Arra gondolok, hogy az ég innen a földről nézve kék, de ha egy kicsit feljebb emelkedünk, akkor már a világűr feketeségét tapasztaljuk. Az, hogy milyen színűnek látjuk az eget, a légkörben lévő részecskék hullámhossz-áteresztő képességétől függ. 

– Ezek szerint igazából minden csak nézőpont kérdése?

– Igen, illetve a korlátolt agyunk korlátolt érzékeinek a függvénye. Ha például bizonyos idegsejtek másképp működnek az agyban, mint ahogy szoktak általában, akkor az ember szinesztéziát él át, tehát hangjuk lesz a színeknek, vagy szaguk a formáknak. Pedig valójában csak néhány idegsejtről van szó. Sokkal több rétege van a valóságnak annál, mint ami az általánosan elfogadott, csak egy kicsit meg kell kapargatni a felszínt. Azt hiszem, a felszín kapargatása az alkotói gyakorlatom értelme.

– Úgy tudjuk, épp a napokban nyílt egy kiállítás a szihalmi Magyar-Tár-Házban, ahol az ön alkotásai is láthatók. A Tár-Ház egyébként a képzőművészet egyfajta otthonának is tűnik...

– A soron következő kiállítás, ahol műveim láthatóak, valóban épp a napokban nyílt meg Szihalmon, a Magyar-Tár-Ház Szabadkéz Galériájában. A galéria szakmai vezetését évek óta Kótai Tamással és Huszár Imrével közösen végezzük, évente több kortárs kiállítást rendezünk, valamint két művésztelepünk is működik. Több hetes nyári és téli alkotótábort szervezünk évről-évre, melyekre alkalmanként 10-10 aktív képzőművészt hívunk meg. A felszabadult önálló alkotómunka mellett az együttlétek célja a szakmai diskurzusok, kötetlen beszélgetések által egymás művészetének mélyebb megismerése, illetve tapasztalat és impulzusgyűjtés is. Pénteken a januárban megvalósult II. Téli Művésztelep résztvevőinek munkáiból nyílt kiállítás a galériában, amely egy hónapig látogatható.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában