Ma már nem elég a jó bor és annak kóstoltatása az értékesítéshez

A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem gyöngyösi Károly Róbert Campusán márciustól bor- és gasztroturizmus menedzser szakirányú továbbképzés indul. Dr. Pallás Edit egyetemi docens, a Fenntartható Turizmus Tanszék tanszékvezetője, aki bormarketingből és borökonómiából doktorált, arról beszélt lapunknak, hogy a képzés ötlete Bajorországból származik.

– Először 2005-ben jártam a bajorországi Franken borvidéken. Sosem gondoltam volna, hogy a sör hazájában profeszionális borturizmussal találkozok – részletezte dr. Pallás Edit. – Ott el is elvégeztem a boridegenvezető képzést, és a célom, hogy itthon is meghonosítsam a látottakat, mert jelenleg a Mátraalján siralmas a helyzet e tekintetben. Alapból az a probléma, hogy a borász a saját dolgával, a szőlővel és a borral akar foglalkozni. Ez abszolút érthető, csakhogy az a világ már elmúlt, amikor a tömött turistabuszok sorra érkeztek Budapestről a borvidékekre. Egy borász ismerősöm legutóbb is arról panaszkodott, hogy megcsinálta a borkóstolót, mellé kenyérkarikákat kínált sajttal, a hangulat is jó volt, de senki nem vásárolt tőle bort. Az idegenvezető átvitte a turistákat egy előre lebeszélt pincébe, ahol kartonszámra vették a nedűt, pedig nem jobb a minősége, mint nála.

Az egyetemi oktató elmondta, hogy a borásszal ekkor közösen kipróbálták a bajorországi módszert.

– Az ismerősöm következő kiajánlása már étellel, komplett programmal együtt történt. Érkezéskor minden turista kapott egy pohár bort, és felsétáltam velük a közeli kálváriához. Sztoriztam nekik a helyről, megmutattam, merre mi látható a bennünket körülvevő tájon, ajánlottam közös megtekintésre a helyi tájházat. A pincéhez visszaérve apró falatkákat kaptak egy helyi specialitásból, de csak annyit, hogy éhesek maradjanak. Elindult a borkóstoló, majd menet közben megérkezett a tartalmas egytálétel. Utána kiruccantunk a tájházhoz, majd jött az édes borok kóstoltatása. A csoport négy órán át a borásznál volt, és a végén olyan mennyiségű bort vásároltak, amit ennél a borásznál, állítása szerint, egy negyedév alatt vesznek. Kis térképeket is osztogattam, megjelölve rajta, mi mindent lehetne még megtekinteni, ha lenne rá aznap idő. Bebizonyosodott, hogy abban a pillanatban, amikor a borász komplex szolgáltatást nyújtott – és ebben még nem voltak szállás, nagyobb programok –, már hiába próbálta az idegenvezető az előre lebeszélt helyre terelgetni a társaságot. A vendégek itt megkapták azt, amire leginkább vágynak, ez pedig az élmény – emelte ki dr. Pallás Edit.

A szakember szerint a turizmus középpontjában az élmény áll. A borturizmusnál a bor központi elem ugyan, de nem feltétlenül hagyományos borkóstolóban kell már gondolkodni. Meg kell mutatni a borvidéket, túrázni a dűlőkben. Minden térségnek megvannak a maga a kulturális attrakciói, amiket be lehet vonni a programba. Ehhez a helyi szolgáltatók összefogása kell: együtt kell működni a borásznak a vendéglőssel, közlekedési és kulturális szolgáltatókkal, fürdővel, masszázsszalonnal.

– Az élmény nyújtása a legfontosabb. A borturistának nemcsak a bor élmény, de a borvidék, a borász megismerése is. A sztorizás az életéről, a helyi látnivalókról, kulturális emlékekről. Az élmény nyújtásából tud a borász profitot termelni, amiből folyamatosan kívül-belül szépítgetheti, újítgathatja a pincét és a környékét. Láttatni kell bort, a minőséget a pincén kívül is. Hiába gyönyörű a pince belseje, senkinek nem vonzó egy zárt pinceajtó, pláne, ha az egy felújításért kiáltó ócska faajtó az. Az azt sugallja, hogy semmi nincs mögötte – magyarázta dr. Pallás Edit.

A bormarketing-szakértő szerint először is kooperálni kell a borászoknak. 

– A legnagyobb probléma az, hogy mindenki a kis sajátját csinálja, és nem nagyon akarnak együttműködni, mert egymást versenytársaknak tekintik. Vannak ugyan kezdeményezések, csinálnak közös hétvégéket, nyílt napokat, de ez még nem jól működik. A Franken borvidéken az egyik borászatban olyan bort kértem, amiről pontosan tudtam, hogy csak a szomszéd pincészetben van. Erre hoztak onnan. Ezt eljátszottam a szomszéd borászatban is, ugyanez történt. Mert ők beszélnek egymással, együttműködnek. Legalább idáig el kellene itthon jutni. Nem a borok minősége nálunk a probléma. Az attitűddel van baj. A hozzáállással – foglalta össze dr. Pallás Edit.