Évezredes rejtélyek az egri püspökség körül, a történészek is csak találgatnak

Örökségünk védelme és jövője címmel a Dobó István Vármúzeum hetedik alkalommal rendezte meg tudományos tanácskozását 2024. november 19‒20-án. Galambosi Péter az egri püspökség kezdeteiről tartott előadást. Emlékeztetett arra, hogy a nagyobb Szent István legendából tudjuk, hogy Szent István uralkodása során tíz püspökséget szervezett, viszont nagyon kevés egyházmegyének az alapítási körülményeit ismerjük.

- Azt tudjuk, hogy a Dunántúl északi részén létrejött egyházmegyék voltak az elsők. Legelőször Veszprém és Győr, majd harmadikként Esztergom. Részben írott források utalnak Győr és Veszprém elsőségére, István megkoronázása előttről. Győr elsőbbségére abból lehet következtetni, hogy kiszorította az Esztergomi Egyházmegyét a Dunántúlról. Számos püspökségnek ismerjük nagyjából az alapítás idejét. Erdélyt az 1003. évi hadjárat után szervezhette István, a pécsi püspökségnek ismert az alapítólevele 1009-ből, illetve Csanádról sejtik, hogy 1030-ban hozhatták létre, mivel Gellértet ekkor szentelték püspökké. A többi egyházmegye alapításának körülményeiről és korai történetéről írott források alapján nagyon keveset tudunk – kezdte Galambosi Péter.

Államkezdemények a többi törzs területén

Kifejtette, a magyar történetírásban a XX. század eleje óta jelen van az a gondolat, hogy a keleti országrész nagy kiterjedésű egyházmegyéit azon törzsi területeken hozták létre, melyek az Árpádokhoz hasonlóan a Kárpát-medence valamely területét saját szállásterületként és hatalmi körzetként irányították. Megemlítette Kristó Gyula törzsi állam koncepcióját, amely szerint a X. század végére a Kárpát-medence különböző területein az Árpádokéval nagyjából hasonló erejű törzsi nemzetségek emelkedtek ki és indították el saját területeiket az állammá válás útján.

Az Egri püspökséggel kapcsolatban szerinte lényegében konszenzus van arról, hogy azt az Abák szállásterületén szervezték meg. Ez Anonymus Gestájára épül, amely szerint Árpád vezér a Mátra vidéken adott birtokot a honfoglalóknak. Feltételezik, hogy az egri püspökség alapításának előzménye az Árpádok és az Abák kiegyezése lehetett, nincs ugyanis írásos nyoma István államszervező harcainak, mint Erdélyben a Gyulák ellen, vagy a Maros mentén Ajtony ellen. Feltételezik, hogy vagy önként hódoltak be, vagy kiegyeztek, és ezt követően hozta létre az egri egyházmegyét. Ezt különböző időpontokra teszik 1004 és 1010 között.

Koronázás után, vagy 1009-ben alapították az egri püspökséget

Galambosi Péter két koncepciót emelt ki. Zsoldos Attila az egri püspökség alapítását Szent István uralkodásának első éveire hozza előre, mert amikor 1003-ban István Erdélybe vonult, azt csak szövetséges területen keresztül tehette, ekkorra ki kellett egyeznie az Abákkal. A másik Koszta László véleménye, aki szerint az egri, a kalocsai és a pécsi püspökséget 1009-ben hozták létre, az alapján következtet erre, hogy Eger, Kalocsa és Pécs római katolikus bazilikáit Szent Jánosnak, Szent Pálnak és Szent Péternek, a három legfontosabb szentnek szentelték. Ugyanakkor szerinte a kiegyezés az Árpádok és az Abák között már korábban létrejöhetett.

Galambosi Péter szerint kérdés, hogy az Árpádoknak mikor állt érdekükben kiegyezni az Aba nemzetséggel, vagy fordítva. A X. század utolsó harmadában Géza fejedelem és Sarolt házasságával az Árpádok és az erdélyi Gyulák között szövetség jött létre. Az Abáknak ezt valamiképpen le kellett reagálniuk és új alapokra kellett helyezni viszonyukat ezekhez a törzsekhez. Az Árpádok és az Abák akár évtizedekkel korábban is szövetségre léphettek, ezzel az egri püspökség Szent István koronázása körül létrejöhetett.

Eger nem volt jelentős központ

A történész szerint érdekes kérdés, miért éppen Eger lett a székhely. Az Abák világi központja Abaújváron volt, Egerben pedig fejedelmi, esetleg az új feltételezés szerint királyi szállás lehetett. Eger a középkor későbbi évszázadaiban sem volt jelentős világi szempontból.

Galambosi Péter Eger első püspökei közül külön beszélt Leodvinról, akit hazai források egri, a külföldi, ezért elfogulatlanabb iratok bihari püspökként említenek. Régebben a püspök áthelyezésére gyanakodtak, de a források nem magyarázták meg ennek idejét és okát. Akár egyszerre is igazgatta Bihart és Egert, de a fellelhető két forrás nem említi együtt a két tisztségét, többet pedig nem lehet tudni püspöki pályafutásáról. Galambosi hozzátette, amennyiben áthelyezés történt, akkor arra magyarázatként András király és Béla herceg viszonyának megromlása adódik. A polgárháborúban az András segítségére jövő német és cseh hadakat a Tiszán túl, a Bihari Egyházmegye területein támadták. A gregorián reformok előtt politikai szerepet is játszó püspök áthelyezése Egerből Biharba és fordítva is történhetett, amennyiben Bélának voltak egyházügyi jogosítványai.

A történész szót ejtett Könyves Kálmánról is, akit a magyar krónikák említenek püspökként, amelyek inkább emlékezetpolitikát közvetítenek. A XIV. századi krónika szerint Szent László király Kálmánt egri püspökké akarta tenni, ő viszont erről értesülvén még azon az éjszakán Lengyelországba menekült. Ez csak egy meg nem valósult szándékról tájékoztat, valamint az ezt tartalmazó krónikafejezet utólagos, politikai indíttatású módosítások nyomát viseli magán. Egy másik fejezet Kálmán váradi püspökségét említi és a Képes Krónikában is van egy betoldás, miszerint Kálmán - miként azt mások mondják - váradi püspök volt.

Zavart okozott a Körös-menti birtok

Galambosi Péter szerint az Egri Püspökség korai történetének első fordulópontja, írott források alapján az 1261. évi nagy birtokösszeírás. Ebből ismerhetők meg az egyházmegye korai birtokviszonyai, illetve kiváltságai. A birtokoknál szinte minden esetben Szent Istvánra vagy Szent Lászlóra utalnak adományozóként. Csak a beregi és ugocsai tizedek kapcsán említi Béla saját közvetlen elődei III. Bélát, illetve II. Andrást. A középkorban a szent királyokra való hivatkozással kívánták a birtokjog ősiségét alátámasztani, nem reális, hogy az egyházmegye majd 100 éven keresztül nem kapott volna semmit.

A történész felidézte, az egri püspök a 12. század végén az esztergomi érsek után a második legnagyobb jövedelemmel rendelkező főpap volt. Az érdekességek közt említette, hogy amennyiben a királynak négy fia születik, a negyedik felügyelete az egri püspököt illeti. Galambosi kiemelte az Egri püspökség Körös-menti gyarapodását, a Zsomboly-pankotai Főesperesség egyedi helyzetét. Ez a birtok az eredője az Eger és Bihar vélt vagy valós kapcsolatát boncolgató kérdéseknek.

Az egyháztörténészek a főesperességet sokáig Észak-Magyarországon keresték, Kandra Kabos egri kanonok 1883-ban bizonyította, hogy a helynév valójában a Zaránd megyei, a Fehér-körös bal partján fekvő Zsomboly falura vonatkozik, amely az 1261. évi kiváltságlevél szerint Szent István adományából került az egri egyházhoz. A főesperes a 14. század elején helyezték át a székhelyét a három kilométerre lévő Pankotára, eleinte felváltva nevezték a főesperest zsombolyinak, pankotainak, a XIV. század közepére utóbbi elnevezés rögzült.

A történész szerint Kandra vetette fel ennek nyomán azt, hogy az egri püspökség Szent István korában leérhetett a Marosig, amelyre újabban tényként hivatkoznak a történészek, de új eredmények vannak az egyházi szervezet felépítéséről. Kristó Gyula szerint az államszervezés idején a világi központokban keresztelő egyházakat hoztak létre, ezeknek a papja közvetlenül a püspök alá beosztva végezte teendőit, a vidéki egyházszervezet kialakulásával a falusi papok felügyelője lett, és ezeket a jogköreiket a XI. század végén immár a László és Kálmán féle törvények rögzítették. Az 1261-es kiváltságlevél nem utal semmilyen alsóbb szintű egyházigazgatási egységre és minden birtokot Istvánnak és Lászlónak tulajdonít. István az Északi-középhegységben, illetve az Észak-Alföldön adott birtokokat, László a Körösök mentén, Szolnok vármegyében, illetve Fejér vármegyében. A forrás a felsorolásban a Szent István névhez kötött zarándi birtokokat a Szent Lászlóhoz kötött csongrádi, illetve békési birtokok után sorolja föl, ami gyanúra ad okot. Ugyanakkor említi, hogy itt püspöki udvarház van, ami alapján az egri püspökök itt alakíthatták ki a Körös-vidéki birtokaik központját, de ez nem árulkodik az egyházi joghatóságról, amely, ha volt is, esetleg a zsombói pap egri püspökhöz fűződő személyes viszonyán is alapulhatott. Kérdéses az is, a váradi püspökök hogyan viszonyultak a helyzethez, hogy az egri püspökhöz tartozik egy földrajzi és településtörténeti szempontból Biharhoz tartozó terület. A főesperesség egyedi helyzete szerinte további kutatásokra szorul.