Mulatsággal teli időszak elé nézünk

Olyan időket élünk, amikor a farsangi mulatság egyeseknek már csak emlék, másoknak meg csak kívülről szemlélhető "úri felhajtás". Vannak akiknek a farsangi maszk átvitt és valódi értelemben is egy olyan álarc, amely rejteni kíván valamit. Lehetne persze sopánkodni, a "Bezzeg a mi időnkben!" gondolatkör alapján felépíteni ezt a véleménycikket. Különösen annak ismeretében, hogy a – print kiadványok sorában még mindig magasan a legnépszerűbb – nyomtatott helyi sajtó olvasóinak meghatározó része az a korosztály, amelyiknek tagjai még másként farsangoztak.

A maszk nem volt mindig divatban

Falun például a szocialistának nevezett időkben mindössze egy bált tartottak, valamilyen helyi tánczenekar játszotta a talpalávalót szál szaxofonnal, harmonikával és dobbal, a nép pedig ropta a táncot. Más községből odajönni a legénynek főbenjáró bűnnek számított, s akár verekedést is provokálhatott. De a középiskolai farsangi bulik összehozása se ment egyszerűen. Elkülönült fiú és lányiskolák nehezítették meg, hogy a diákság sulin belül mulasson egy jót. A múlt század nyolcvanas éveiben kezdett némiképp javulni a helyzet.

A farsang "felszabadulása" a jelzett kötöttségek alól a rendszerváltást követően szinte robbanásszerűen következett be. Táncolhatott akkoriban egy-egy bálon boldog, boldogtalan.  Megfizethető rendezvények voltak és nem volt még jellemző semmiféle társadalmi elkülönülés. Sajnos azonban mára lehullott  a farsangnak ez az álarca, s hogy kik tölthetik meg a báli parkettet – maszkban, vagy anélkül – ismét pénz, rang és mindenféle más kórság által meghatározottá lett.