Kápolnán és Egerben is zajlottak a '48-as márciusi események

Az 1848-49-es szabadságharc és ezen belül különösen március 15. nemzeti mitológiánk kitörölhetetlen része. Március idusa az a nap, amelyet a társadalom többsége a legjelentősebb nemzeti ünnepként tart számon. Dr. Pap József, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem, az Új- és Jelenkori Történeti Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára segített felidézni az országos és Heves vármegyei eseményeket. A Múltnak kútja blogon elég részletesen ír különböző eseményekről, a 48-asokról is, ebből szemezgettünk.
– Március 15-ét nem szabad kiragadni történelmi környezetéből, az események sodrából. A nagy nap ugyanis nem csupán Pesten zajlott, hanem Pest és Buda forradalma a város határaitól nyugatra, Pozsonyban, Bécsben történt eseményekre adott válasz és emellett a hírek terjedésével szervesen kapcsolódott hozzá a vidék forradalma is – kezdte. A teljesség igénye nélkül március 13-tól idézzük vissza az eseményeket.

Március 13-án azonban az események előre nem látható módon felgyorsultak. Kitört a bécsi forradalom, s március 14-e estéje Pest és Pozsony számára is történelmi jelentőségű volt. Pozsonyban a felirati javaslat elfogadásán fellelkesült országgyűlési ifjúság a polgárokkal karöltve fáklyás felvonulást rendezett. Pesten a Pilvax kávéházban a politizáló fiatalság a bécsi hírek hallatán elhatározza, hogy március 15-én kirobbantja a forradalmat. Március 15-e egy szerdai nap átlagosan indult Pesten.

Petőfi naplójában így vall terveiről: „Logikailag a forradalom legelső lépése és egyszersmind fő kötelessége szabaddá tenni a sajtót… azt fogjuk tenni! a többit az Istenre bízom és azokra, akik rendelve vannak, hogy a kezdeteket folytassák; én csak arra vagyok hivatva, hogy az első lökést tegyem.”. Ebben a tervben meg is állapodtak és visszatértek a Pilvaxba, ahonnan az egyetemi fakultásokat vették célba. Mintegy kétezren érkezhettek meg a Landerer és Heckenast nyomda elé, hogy a forradalom első lépését megtegyék, cenzori engedély nélkül kinyomtattassák a 12 pontot és a Nemzeti dalt. Dél körül a nyomda ablakából szórni kezdték a szabad sajtó első termékeit. A forradalom első célját tehát rövid két óra alatt sikerült teljesíteni. A következő lépés a Helytartótanács, az ország közigazgatását irányító hivatal megnyerése és a politikai státusfogoly kiszabadítása volt. Táncsics szabadon bocsájtásába azzal a feltétellel egyeztek bele, hogy az ellene folyó eljárást ez nem érinti. A forradalom tehát győzelmet aratott. A dicsősége nap a tervek szerint Nemzeti Színház díszelőadásával zárult.

Március 15.: 1848 és 1849 tavasza mozgalmas volt Egerben is

Pap József az egri eseményeket is feldolgozta. 1848 tavaszán mozgalmas napokat éltek Eger lakói. Azt azonban senki nem gondolta akkor, hogy 1849 még ennél is mozgalmasabban fog alakulni. A város ugyanis egy rövid időre a hadi és a politikai események középpontjába került. 1849 januárjának elejére a fővárost megszállták az osztrák csapatok, a magyar főerők pedig a Tisza mögé vonultak vissza. A magyar hadvezetés célja az volt, hogy az erők összpontosítása után ellentámadást indítson. Az első ilyen próbálkozás a lengyel származású Henryk Dembiński nevéhez fűződött. Dembiński és törzskara a kápolnai csata előtt Egerben tartózkodott, maga a fővezér február 25-én vonult be Egerbe, itt alakította ki főhadiszállását. Másnap éppen a Lévay Sándor nagyprépost által rendezett ebédet követően, a „világhírű egri bor” fogyasztása közben indult meg a küzdelem Kápolna térségében, és a főtiszteknek el kellett hagyniuk Egert. A kétnapos csata elveszett, az összecsapásnak volt még egy egri vonatkozása, a csata a sebesültjeinek egy részét Egerbe szállították, és a Líceumban kialakított kórházban helyezték el. A város élete nagyot fordult néhány nap alatt, ugyanis a kápolnai vereséget követően a magyar csapatok ismét a Tisza mögé szorultak vissza, Eger pedig osztrák megszállás alá került. Az osztrák megszállás azonban nem tartott sokáig, a magyar csapatok előrenyomulása miatt az osztrákok március 13-án elhagyták a várost.

Kiemelkedik a kápolnai csata

Ahogy Pap József megírta, a forradalom és szabadságharc Heves vármegyei eseményei közül messze kiemelkedik az 1849. február 26-27-én lezajlott kápolnai csata.
– Bár nem tartozik a szabadságharc sorsdöntő ütközetei közé pedig könnyen azzá válhatott volna. Hiszen február végén minden lehetőség adott volt ahhoz, hogy a magyar hadsereg komoly ellentámadást indítson a herceg Windisch-Grätz tábornagy vezette osztrák erők ellen. A magyar politikai és katonai vezetés által régen várt áttörés azonban elmarad, helyette a honvédsereg újra visszavonult a lassan kimerülő utánpótlási területére, a Tiszántúlra – emlékezett vissza.  A szabadságharc egyetlen kétnapos ütközetének mérlege valójában az „eldöntetlen” felé hajlott, hiszen egyik fél sem érte el stratégiai célját. A magyar csapatok rendezetten hagyták el a csatateret, az osztrákok csupán formális győzelmet arattak. A szabadságharc szempontjából végleges döntést egyik félnek sem sikerült kicsikarnia. Sőt magyar siker reményében reális esély kínálkozott a csata Kerecsend környéki folytatására, hiszen a dombvonulat gerincén húzódó kedvező magyar állásokba már beérkeztek Kmety és Guyon hadosztályai. Dembiñski azonban elszalasztotta ezt a lehetőséget, majd február 28-án Mezőkövesden sem vállalt csatát.