Nem véletlenül tették ki magukat a fiatalok a rendőri üldözésnek

Volt idő, amikor március 15., az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének napja "mostohagyerek" volt. Nemzeti ünnep csupán a rendszerváltást követően lett ez a nap, illetve a hozzá kötődő eseménysor. Az úgynevezett szocialista időkben úgy vették el az élét a nemzetért hozott áldozatnak, hogy besorolták azt a napot is az úgynevezett Forradalmi Ifjúsági Napok (FIN) hármasába. Azaz kapcsolódott hozzá az 1919. március 21-én kikiálltott Tanácsköztársaság, illetve április 4., a felszabadulásunk ünnepe.

A nemzeti ünnep egykor csak a "trióban" kaphatott helyet

Lehetne sokáig idézni a 35 éve véget ért érát. Semmiképpen  sem a nosztalgia okán, hanem annak tanulságai végett. Például beszélni arról, hogy valaminek a hiánya is teremtő erő lehet. A nemzeti helyett túlhangsúlyozott nemzetköziség például – azokban, akik fogékonyak voltak erre – erősítette a nemzeti együvé tartozás érzését. Nem véletlenül jártak ki fiatalok, meghatározóan a felsőoktatásban tanulók Erdélybe – s tették ki magukat romániai, majd itthoni rendőri üldöztetésnek – március 15-ére, hogy ott ünnepeljék meg a Pesten kirobbant forradalom évfordulóját. A nemzeti szó jelentése és értelme a persze a rendszerváltással csak látszólag szabadult meg a nemzetköziség által rá szabadult veszélyektől. Időközben az emberiség létszáma túljutott a nyolc milliárdon, s közben a globális tőke és világ el akar mosni határokat és összebilincselni kontinenseket. Ebben a közegben lesz csak különös súlya az olyan szavaknak, mint hazánk, magyarság, vagy éppen a nemzeti.