Búcsú Ferenc pápától

Ferenc pápa húsvétkor bekövetkezett halála óta nincsen olyan részlete a szentatya életének, jellemének, egyházi – és világi – ténykedésének amit ne írtak volna meg nyomtatott sajtóban és internetes felületeken, sokszor a "ctr+v, ctr+c" gyorsműveletet használva. Azt, hogy milyen ember volt, milyen módon töltötte be azt a hivatását, amit a konklávé annak idején rátestált, nem tisztem – és nem is tudom – megítélni. E helyett a mindenkori pápa világi szerepét feszegetném kicsit e rövidke véleménycikkben. Azt a kérdést, hogy mennyire fontos is tud lenni a mindenkori pápának a világ legkisebb államának fejeként, a keresztény világ felszentelt atyjaként való megnyilvánulása.

Ferenc pápa megnyilvánulásai emberek milliárdjaihoz jutottak el

Az leszögezhető, hogy nagyon. Dacára annak, hogy a Föld népességéhez viszonyítva a keresztények száma folyamatosan csökkenőben van. Ennek egyik oka például az, hogy a Megváltóban hívő világ a felvilágosodás óta jelentősen szekularizálódott, s pluszban még: az itt élőkhöz viszonyítva az iszlám nemzetek születési arányszáma jelentősen magasabb. És akkor ott van Ázsia – Kínától, Indián át az óceáni szigetvilágig – Afrika és a pravoszláv világ. Más hitek, más értékek. Mindezek ellenére számunkra a mindenkori pápa szerepe túllép "ezen a mai kocsmán", mert mi itt élünk Európában – a szélén, vagy a közepén – és hisszük, hogy az emberiség kultúrája innen virágoztatott fel és innen nyílik, ágazik szét. Ferenc pápa ebben a felismerésben élhetett úgy, hogy tudta: megnyilvánulásai emberek milliárdjaihoz jutnak el példaként.