„Nagypénteken mossa holló a fiát/Ez a világ kígyót-békát rám kiált” - Ezért fürödtek a patakban nagypénteken

A nagyböjt végén számos népszokással találkozhatunk, amelyek többé-kevésbé a mai napig élnek. Sokat nem tartunk már, de hallottunk róluk, vannak azonban, amelyeket kevésbé ismerünk. Ezekkel kapcsolatban kérdeztük Császi Irént, az egri Dobó István Vármúzeum főmuzeológusát és néprajzkutatóját.

A szakember elmondta, hogy a nagyböjt eseményeihez hozzátartozik a virágszombat és a virágvasárnap is a húsvétot megelőző hétvégén. Virágszombaton a gyermekek fűzfabarkát gyűjtöttek Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékére. A jeruzsálemi eredetű szokás nyugat-európai szokáselemekkel gazdagodva, egyházi úton került hozzánk, s nemcsak az egyházi liturgiába, de a néphagyományba is szervesen beépült. A korán nyíló fűzfa barkája helyettesíti a körmenetben és szenteléskor a délszaki növényt. A népi hitvilágban egész Eurázsiában a természet megújulását, az újjászületést jelképezi.  

– Egészségóvó szerepe volt a barkának még a XIX.-XX. század fordulóján is a palócoknál. A templomból hazafelé menet egy szemet lenyeltek a szentelt barkából, hogy megvédje őket a betegségektől, főként a torokfájástól. Az ágat aztán az eresz alá, vagy az ablakba tették, hogy villámcsapás ellen védjen – mondta Császi Irén.

A tavalyi gyöngyösi virágvasárnapi körtáncról ebben a cikkünkben írtunk:

Hozzátette, hogy a kiszehordás, kiszehajtás is jellegzetes palóc télűző szokás volt Nógrád, Hont és az Ipoly-mente környékén, Boldogon is tartották.

– Lányos ház udvarán készítették, két rudat keresztbe kötöttek, szalmából embert formáztak és az előző évben férjhez ment menyecske ruhájába öltöztették. Nagy zajt csapva körbehordták a faluba, majd az Ipoly hídjáról vízbe lökték, vagy ahol nem volt vízpart, elégették. Körbehordás közben azt énekelték:

A kiszi utal a böjtre, a betegségre, amelyet elűzni akarnak, a sódar pedig a hús visszahozatalára.

Nagyheti népszokások

A muzeológus elmondta, az ezt követő hetet nevezzük nagyhétnek, amely a megtisztulás ideje, a húsvétra való lelki-testi megtisztulásé. Tilos volt az udvarlás, mulatság, szórakozás, trágár beszéd. A nógrádi palócokról írta Farkas Pál főgimnáziumi tanár 1911-ben, hogy ilyenkor kimeszelik, kitapasztják, rendbe hozzák a  házakat, nagytakarítást végeznek. Az estéket imával töltötték.

Kiemelte, a nagycsütörtök munkatilalmi nap volt, csak a szükséges munkákat végezték el. A harangok elnémulnak, kereplő hívja a híveket a templomba. Amikor a kereplőszót meghallották, körbesöpörték az udvart, a házat, miközben Bodonyban azt mondogatták:

– Nagypénteken napkelte előtt a lányok, asszonyok lementek a patakhoz és hideg vízben mosakodtak még az 1920-as, 30-as években is. Azt várták ettől, hogy nem lesznek szeplősek, frissek, egészségesek lesznek egész évben – mondta Császi Irén. 

Hozzátette, hogy Visontán a gazdaasszony ébresztette az alvókat, s egy szál ingben szaladtak mosakodni, azt kiabálva, hogy „nagypénteken mossa holló a fiát” 
Ezzel utalt arra a hagyományra, miszerint amikor Jézust üldözték, és nem tudták elfogni, a holló azt  kiáltotta, „kár”, emiatt kell lemosni a bűneit.

 – ismerjük a Gömör megyei népdalgyűjtésből.

– A patakba a lovat, birkát, tehenet is bevezették, a víznek megtisztító, termékenységvarázsló szerepet tulajdonítottak – említette meg a szakember.

Kifejtette, mosakodás után a patakból haza is vitték a vizet és abból mosakodtak húsvét alatt. A hazavitt vizet Bodonyban, Parádon, Mátraderecskén rózsavíznek nevezték, Egerbocson, Tarnaleleszen hollóvíznek, de ismert aranyvíz elnevezése is.

– Ezen a napon gyászba öltöztek az asszonyok, a lányok fekete szalagot kötöttek a hajukba Bodonyban – tette hozzá.

Teljes böjtöt tartottak, Bodonyban egyszer ettek, rántott levest, mákos csíkot, Mátraderecskén a mákos csík mellett aszalt szilvát, körtét adtak a gyerekeknek. Mikófalván habart savanyú babot ettek mákos gubával.