Gitárhúrért indultak, névválasztás lett a vége - 50 éves az egri zenekar

– A dátum ismert: 1975. május 1. Ez a Pótkerék együttes megalakulásának "hivatalos" dátuma. Miként jött létre a formáció, s kik voltak az alapító tagok?

A Miskolc felé vezető út mentén álló Pótkerék csárda adta a névötletet

– Vágjunk a közepébe! Mi egy baráti társaságból alakultunk: csináljunk mi is egy zenekart! Ne hunyózzunk, vagy a stadionba járjunk. A stadion mellett laktunk, ott voltunk minden meccsen, labdaszedők, egyebek. Kerülgetett a sport, de a kocsmák is. Ilyen szakaszok voltak az életem során. A név pedig: gitárhúrért indultunk ketten, s az úticél vagy a főváros, vagy Miskolc. Attól függően, hogy melyik irányba sikerül előbb stoppolni autót. Akkoriban a 4. számú Volán Vállalat égisze alatt zenéltünk, kapacitáltak már a névválasztásra, olyanra ami visszaadja azért, hogy közlekedési vállalat. Nem csak kocsiba ülve haladtunk, néha gyalog is. 

Van olyan jó, mint az Ikarus, vagy "Fakarus". Az alapító tagok pedig rajtam kívül: néhai Gáspár Tomi – Gazsi – basszusgitáros, együtt szereztük a Furcsa álom című dalt. Ez az első olyan dal, amit még ma is játszunk. Gazsi a szövegét írta. Vele együtt jártam az ötös iskolába. A zenélést hetedikes korunkban kezdtük el. A Pótkerék nevet viszont 1975-től vettük fel az említett módon. Dorkó László volt a dobos. Utána még – már a GMSZ-ben – csatlakozott Kuzman Oszi hozzánk. Kuzman Oszkár most Németországban él.

– Turcsányi Sándornak, és zenésztársainak milyen emlékei vannak még a kezdetekről?
– A középiskola befejezése után mint gépkocsivezető dolgoztam, a Bélapátfalvi Cementgyárhoz hordtuk az alapot. Hajnali fél négykor keltünk, busz vitt ki és rozoga ZIL billencseken végeztük a munkát. Külön kaland volt. A Volántól végül el kellett jönnöm, a körülményeket nem feszegetném. Próbálkoztam a gépgyártástechnológia szakma környékén, de végül elektrolakatosként elmentem a Vilatiba. 

Egyre erősebbé vált bennem a zene, s vele az együtt zenélés. Amikor elindultunk, még egy hangot se tudtunk, de már akkora hitünk volt. Annyira más világ volt, olyan hatások érték az embert. Beatles korszak, maga az a láz. Utánna váltás Jimmy Hendrix, satöbbi. progresszív vonal, jött a Sírius, utána jazzbe torkollott. 

– Azon az eseményen, amikor 20 éves fennállását ünnepelte a Pótkerék, volt alkalmam ott lenni. Miként emlékezik erre a koncertre Turpi?
– Voltak magasságok és mélypontok. A 20 éves jubileumi koncert például a mélypontból való kikeveredésüket volt hivatott szolgálni. Nekivágtunk, hogy újult erőre kapjunk. De a Gazsi már kilépett akkor. A zenekarban az 50 év alatt közelíti a százat a fellépők száma. Voltak többen, akik többször is "visszatértek". Volt az életünkben egy 5-6 éves olyan időszak, amikor a sorkatonaság rongálta az együvé tartozásunkat. 

Hat évünkbe telt, hogy megint egymásra találjunk. A házasságok és válások is beleszóltak a zenei életünkbe. Dorkó Laci is elment egy ideig más irányba. Én a katonaságon kívül – de ott is zenéltem – mindvégig, az utcán se szakadt meg a "Pótkerekezés" nálam. Minden felállásban ott voltam, végig az úton maradtam. Mindig alakult, most is egy fiatal basszus gitárosunk van a 29 éves Bódi Roland személyében. Kicsit bővebben szólva a húsz éves a Pótkerék "buliról": 1995-ben a Sorompó kocsmában tartottuk ezt a nosztalgia koncertet. 1975. május 1-jétől vagyunk hivatalosan Pótkerék. Kicsit szarkasztikus mert, akkor a káemkáért – közveszélyes munkakerülés – büntettek még, mi ezért is tettük a munka ünnepére a megalakulást és a jubileumi koncertet.

– Folyamatában milyen volt ez a fél évszázad?
– A zenélés 34 évig zsinórban ment, aztán megszakadt. Nem oszlottunk fel, csak "abbamaradt". Játszottam később is több kisebb formációban, vagy egyedül a dalainkat tovább. Kimentem utcazenélni is. Ez 11-12 éve volt körülbelül. Sokan tudják rólam azt is, hogy rajzolok is. Krix-kraxoknak nevezem. Érdekességként mondom, hogy az általános iskolában a "jegylehúzó" tárgyak éppen a rajz és az ének-zene voltak. A rajzolás is majdnem úgy vagyok, mint a zenével: csak improvizálok.

– Szóba került a sorkatonaság, ami nehezítette az együttes életét...

– Számomra ez a rétsági sorkatonaság volt, de ott is volt mindig több gitár. Leszerelés után a Kalodában játszottam, de jöttek a srácok, hogy visszamennék-e gitározni, válságban voltak.

 Közben mégis visszamentem. Volt egy rock műhely: Vörös Attila, Kamrás Lajos és nekik a Kaloda név nekik megtetszett és mondtam, hogy itt van egy jó név. Később Okos Tibi csatlakozott hozzájuk. Jött egy József Attila verssel és fel is lépett a műhelyben. Vele az utcán találkoztam, nagyon szép hosszú, göndör haja volt, szaladt utánam. Beültünk a Széchenyibe és beszélgettünk. Mondta, hogy zenésít meg verseket, ő a Kalodában klarinétozgatott, gitározott. Morris gitáron játszott. Attilának is volt egy Morrisa, sőt kettő, mert vett egy 12 húrost is. Ma egy Rolls-Royce-t lehetne belőle kapni. Lajos meg kongát vett. Spórolt. csak valahol elhagytuk az egyiket Tarjánban, azt hiszem. Majd történt köztük valami konfliktus. Attila eljött hozzánk basszusozni, Fajcsák Attilát még bevették Kaloda néven, aztán Kamrás "ki lett passzolva", s akkor már nem engedték Attilának a nevet és utána lett a Gajdos ebből. Okos Tibi ment tovább ezzel. 

– Egy ideig csend volt, meg az utcazene. Miként lett ebből ismét jubileumi koncert?

Két éve, október 23-án hívott fel a dobosunk Dorkó Laci, hogy "verődjünk össze" megint. Akkor Szecskó Józsi basszusgitáros, Fügediné Papp Mária "Maresz" énekelt nálunk, én gitározgatok. Néha még Bajzát Zsolti szokott besegíteni a Team együttesből. Volt fellépésünk Pesten a Legenda sörözőben és más helyeken. Kiállításmegnyitókra – az utcazene mellett – mindig mentem, ahova hivatalos voltam Pótkerékként. Illetve, mint "zajkör" – Turpi egyedül – elindítottam és akkor mellém ültek emberek.  De amit átéltem, akkor 600 éves a Pótkerék, s ha nem látszik rajtam, akkor az a sors kegye .A '80-as évekbeli dalainkat játsszuk ma is. 

De valahogy a rock zene arról szólt, hogy ne bólogassunk mindenre, mint a bólogatós kutya. A repertoár most szinte ugyanaz. Kíváncsian várjuk, hogy szól ez a mának. Mások lettek a dolgok, de a dal maradt ugyanaz. Ez a formáció teljesen folytatja az utat, a Pótkerék eredeti útján van, élvezzük, hogy játszhatunk.

Főoldali borítókép forrása: Huszár Márk/Heol.hu; Turcsányi Sándor "Turpi" előadó (Archív fotó)