A Tardos Fogadó az enyészeté lett, de fel is támadhat poraiból

A reményt, hogy az egykor közkedvelt, a Szarvaskő és Mónosbél közötti útszakasz mentén – közvetlenül az Egercsehi felé való útelágazás után – megbúvó Tardos Fogadó helyén valami hasonló létesítmény épüljön, a terület jelenlegi tulajdonosa, Póta Ferenc táplálja magában, és az esetleg az ingatlant e célból megvásárolni szándékozó leendő tulajdonos helyében is. Portálunknak a területet a rajta lévő fogadó romjaival együtt közel öt éve megvásárló Póta úr elárulta: családi okból két évtizeden át szinte naponta haladt el az egykori fogadó mellett. Ki is alakult ezért egy nagy álma: egy olyan autós pihenő- és vendéglátóhely kialakítása ott, hogy örömmel álljanak meg az arra közlekedők, vagy éppen válasszák úticélul a helyet.

A Tardos Fogadó utolsó tégláit is eltakarították, de lehetne még ott vendéglátóhely

– Sajnos, annak ellenére, hogy folyamatosak a fejlesztések, igen költséges mulatságról van szó. A romeltakarítás maga tízmilliós tétel volt. Aztán megoldandó a közművesítés is, hogy a szigorú hatósági előírásoknak eleget tegyenek – fogalmazott.
A fogadó sorsa felőli oknyomozásunk során persze más, korábbi ötletvariációk is kiderültek. Az Andornaktályáról Szarvaskőbe úgy h úsz évvel ezelőtt kiköltöző Kovács Ferenc például kérdésünkre elmondta: ő is meg szerette volna venni az ingatlant, hogy ott egy alapítványi oktatóközpontot hozzon létre. Érdeklődött iránta először úgy hat-hét éve, legutóbb pedig három esztendeje. Nem járt sikerrel. Főként azért mert utóbb már semmi nem maradt az épületből és így felújítani sem lehetett. Új épület felhúzása azonban – a költségektől függetlenül – sokkal macerásabb az engedélyek tekintetében. Jóval nehezebb az új létesítmény engedélyezését összehozni, mintha "csak" felújításról lenne szó.

Olvasóink közül persze keveseknek lehet személyes emléke a fogadóról. Munkatársunknak több okból is van. Ezek egyike az életkora, illetve az a tény, hogy a közelben volt található a tardosi sportkomplexum, ami megyei edzőtáborként működött. A sportolók, így kollégánk is egy ötperces séta után – egy bambi mellett – kipihenhették a megterhelő aznapi tréninget. De tartottak ott osztálytalálkozót is, valamint egykori sógora, aki a nyolcvanas években vezette az étterem és fogadót, sokat mesélt a helyről, az ott megélt, gyakran kalandos történetekről.
Izgalmas volt persze a hely előélete is. Az akkori Népújságnak 1972. november 2-án például arról kellett tudósítania, hogy leégett a Tardosi Fogadó. A cikk szerint "Szomorú látvány fogadja az autósokat, amikor elhaladnak a hajdan oly vonzó tardosi fogadó mellett. A tűz szerdára virradóan keletkezett és az épületkomplexum nagy része a lángok martaléka lett. Horváth Jenő, a Bélapátfalvi Cementgyár műszaki igazgatója éjfél után háromnegyed egy tájban hajtott arra személygépkocsijával, amikor észrevette, hogy lángnyelvek csapnak ki a fogadó úgynevezett gulyáscsárdájának tetejéből. Felébresztette a fogadó nem messze lakó vezetőit és azonnal telefonáltak be Egerbe..., illetve csak szerettek volna, mert a telefon már hosszú hónapok óta rossz. Még az a szerencse, hogy a néhány száz méterre arrébb lévő bitumentelep éjjeliőre észrevette a tüzet, és ő riasztotta a tűzoltókat." 
Az is kiderül a cikkből, hogy amikor az egri, a mezőkövesdi, a gyöngyösi és az ózdi állami tűzoltók, illetve az Egercsehi létesítményi tűzoltók a helyszínre érkeztek, már igen nagy pusztítást végeztek a lángok. A vizsgálat szerint a tüzet az okozta, hogy a gulyáscsárda hajdani szalonnasütőjét a korábbi tervezés figyelembevétele nélkül úgy építették át búboskemencévé, hogy a födémet tartó gerendák a régebbi, „hidegfüstös” vaskémény közelében maradtak." 

A vendéglátóhely persze újraépült. Egy 1985-ös, Tardosi betyárleves című újságcikkben így írnak róla: "Az Eger és Szilvásvárad közötti út. mentén áll az erdő szélén a Tardosi fogadó. A fák árnyékában levő épületben másodosztályú árakkal étterem és presszó, valamint kétágyas, hidegmeleg folyóvízzel ellátott szobák várják a vendégeket. Nyáron a tájhoz illő fakerítéses kerthelyiségben is elfogyaszthatnak egy ebédet. vagy vacsorát az idelátogatók. A vendéglőben az ínyencek számára ételkülönlegességekkel is szolgálnak. A finom falatokra vágyók megkóstolhatják itt a híres Szalajka-völgyi pisztrángot, vagy a helyi specialitást, a Tardosi betyárlevest." 

A Tardos fogadó már a '90-es években sem fogadott vendégeket

A cikkünk elején említett privatizáció végül megpecsételte a fogadó sorsát. A kilencvenes években ugyanis már nem fogadott vendégeket. A megyei napilap 1996. augusztusában tette fel a kérdést: "Az enyészeté a Tardos?" A cikkben arról írnak, hogy egy pár évvel ezelőtt közkedvelt vendéglátóhely volt a Szarvaskő határában található Tardos fogadó. A nyári hőségben kellemes felüdülést jelentett a hűs patak mellett üldögélni, telente forralt borral öblíthette le a turista a ropogós malacsültet. 
"A minap ismét erre jártunk. A fogadó lakat alatt árválkodik. Az udvarára ömlesztett sóderkupacon kihajtott a gyom. Átalakításnak, építkezésnek nyoma sincs. Ezért is érdeklődtünk az egykori tulajdonos cégnél, a Panoráma Vendéglátó Vállalatnál (ma: Panoráma Vik Rt.), hogy kinek a tulajdonába jutott a hajdan impozáns épületegyüttes." 
Az újságírói kérdésre titkárnő fura választ adott: Nagyon sokan érdeklődtek már nálunk a Tardos fogadóról, de nem tudjuk, kinek a tulajdonába került. A privatizáció során vette meg valaki, de már az is továbbadta. 

Az ezredfordulón újra előkerült a téma: "Szarvaskőt elhagyva például évek óta elhanyagoltan, s egyre romosabb állapotban árválkodik az egykor ugyancsak népszerű, s kellemes gasztronómiai élvezeteket nyújtó Tardos Fogadó. Ottjártunkkor egy láncra kötött, vérmes eb jelezte, hogy valakinek érdeke védeni az itteni területet, de hogy valójában ki az épületegyüttes jelenlegi tulajdonosa, nem sikerült egyértelműen megállapítani. A Panoráma Rt. jogutódja, a Panoráma VIK Rt. munkatársától kapott információnk szerint az elmúlt évek alatt háromszor cserélt gazdát a fogadó, de úgy tűnik, hogy a milliókba kerülő felújításba senki nem mert belevágni. Hogy pillanatnyilag kié az ingatlan, nem lehet tudni, így azt sem, hogy milyen szándékai vannak vele." 
Később 2008. áprilisában 

 című cikkben Ferencz Péter, Bélapátfalva akkori polgármestere azt mondta: a vidékükre jellemző vendéglátóegység volt az épület. 1990-ig a térség egyik kiemelkedő társadalmi, kulturális, szórakoztató központjaként tartották nyilván. A fogadó sorsa teljes mértékben modellezi a magyar vidék „fejlődését”. A ’90-es évek elején bezárták, mert azon szervezetek szerint, amelyek az egészségünket védik, védenek bennünket, mint fogyasztókat, és védik a természeti értékeinket, már nem volt kielégítő a szolgáltatás színvonala. 
A Hírlap cikkéből az is kiderül, hogy a 2000-es évek elején kilopták az épületből az ott maradt berendezést. Később szerkezetestül együtt elvitték a nyílászárókat. Mára egy romhalmaz, a fémtolvajok közreműködése révén a vaskerítésnek is lába kelt. 
Kollégánk 2017. augusztusában foglalkozott az akkorra már rommá alakuló létesítmény sorsával. Az írásból kiderült, hogy a terület közigazgatási szempontból Szarvaskőhöz tartozik. A falu polgármestere, Szabóné Balla Marianna így nyilatkozott: 
"- Egertől másfél évtizeddel ezelőtt történt leválásunk óta biztosan nem történt az ingatlannal semmi érdemleges. Tudomásom szerint egy ózdi illetőségű ember tulajdonában van. Érdeklődők voltak iránta még az utóbbi időkben is, de a tulajdonos, aki értékesíteni szeretné, túl magasra tarthatja az árát, így nem kel el - fogalmazott a faluvezető, aki elmondta, hogy a közelmúltban a képviselő-testület is tartott egy terepszemlét, mert felvetődött, hogy a fogadó magas kéménye esetleg az útra dőlhet." 

Az azóta elhunyt királyi mesterszakács is látott fantáziát a Tardos Fogadóban

Képbe került Dósa Tibor neve is. Az azóta már elhunyt királyi mesterszakács újjá akarta varázsolni a Tardos Fogadót a cikk szerint. A vendéglátós szakember tárgyalt is a tulajdonos képviselőjével,  de aztán elakadt. Három bank is versengett azért, hogy meghitelezhesse a vendéglátóhely megvalósítását, de jött a válság, s a fogadó létrehozása finanszírozhatatlanná vált. 
Ami a tardosi vendéglátás újjáélesztését illeti, a mesterszakács akkor azt mondta: olyan szigorú hatósági előírások léptek életbe az uniós tagságunkat követően, hogy 118 millió forint befektetést igényelt volna a víz és a szennyvíz oda- és elvezetése. A két meglévő fúrt kutat magas nitráttartalma miatt nem lehetett volna használni, illetve egy német technológiával tisztítható lenne, de az is tízmilliós nagyságrendű tétel. Ám tisztításukhoz, mélyítésükhöz például bányakapitánysági engedély is kellene, mert ezek sziklába fúrt kutak.