Itt buliztak a '70-es, 80-as évek fiataljai Egerben, avagy diszkó a föld alatt

A már nem működő Taverna kapcsán is, a napjainkban már a hatvan-hetvenes éveiket taposó emberek közül sokat tudnának mesélni arról, hogy milyen módon is szórakoztak, amikor húsz év körüli fiatalok voltak. Nem volt még akkor mobil telefon, sőt még a vonalas Matáv készülék bekötésért is sorba kellett állni. Online közösségi felületek sem voltak, mert még internet sem működött. Helyette valóságos közösségek léteztek és a fiatalok olyan szórakozóhelyeket látogattak, ahol élőzene szólt és lehetett táncolni: a Park Szálló Drink-bárja, mellette a Fehérszarvas étteremtől csapóajtóval elválasztott bárhelyisége, a Taverna, a Vadászkürt, vagy a Belvárosi étterem, később a Kazamata komplexum. Utóbbi étteremből, borozóból és hajnali 4-ig nyitva tartó éjszakai bárból állt. A mai fiatalok már Broadway-ként ismerhették meg ez utóbbi helyet egészen nemrégiben történt bezárásáig.

A Taverna a hatvanas évek második felében nyílt

Azokban az időkben, amikor még a diszkó szót nem is ismerték az emberek, a városokban a fiúk és lányok közötti kapcsolatteremtés többnyire az élőzenés éttermekben – s ha volt ilyen hely – bárokban történt. Kollégánk például a hetvenes évek közepén egy olyan munkahelyen – a Heves Megyei Tanács Gyógyszertári Központjában – dolgozott, ahol túlnyomórészt nőket alkalmaztak. A gyógyszertári asszisztensnek tanulók pedig akkoriban tizennyolc-húsz év körüli fiatal lányok voltak. Mivel az említett szórakozóhelyekre hölgyeknek nem illett egyedül menni, minden alkalommal "magukkal cipelték" a lányok őt is.
A legtöbbször általuk látogatott hely a Klapka utcai Drink Bár, Fehér Szarvas és a Taverna pinceborozó volt, annak is a Zöld Pecsét nevet viselő bárja. A hosszú pincehelyiség ma is felkereshető, csak éppen nem szórakozóhelyként. De mit is lehet tudni erről a hivatalos nevén Agria Taverna névre keresztelt vendéglátóhelyről? Ehhez fellapoztuk a korabeli sajtót, s azt találtuk, hogy elsők között a Pest Megyei Hírlap adott hírt – 1967. május utolsó napján – a hamarosan megnyíló helyről, „Agria Taverna” néven reprezentatív borozó nyílik Egerben felütéssel. 
A cikk szerint a Felső-magyarországi Üzemi Vendéglátó Vállalat régi pincerendszert tárt föl erre a célra a belvárosban és megkezdte átalakítását. Az utcai lejárattól hosszú lépcsősor vezet a több teremből álló pincerendszerbe, amelynek falait csiszolt márványlapokkal borítják majd. A stílszerű bútordarabokat az Egri Bútoripari Vállalat készíti. A Parádi Üveggyárban már megformázták a poharakat és az üvegeket a pincemulató jellegének megfelelően. Az „Agria Taverna” egyszerre 200 vendéget fogadhat. 

Megszólalt a nyelvészprofesszor is a nyelvválasztás miatt

Érdekessége még magának a névválasztásnak is van. Konkrétan, hogy a nyitást megelőzően úgy három héttel dr. Bakos József, az egri főiskola tanszékvezető professzora írt cikket a Heves Megyei Népújságba „Agria Taverna" címmel. Az akkor az irodalmi és nyelvészeti tanszék élén álló kandidátus arról értekezett, hogy a vendéglátóipar jóvoltából eddig is több idegen szó került nyelvünkbe. "A francia származású bisztró (kiskocsma), büfé (falatozó), az angolból eredeztethető bár (mulatóhely), grill (éjjeli táncos szórakozóhely), s az olasz eredetű eszpresszó ma is igen eleven szerepet játszik nyelvünkben. A francia butik (kis csapszék, sötét, elhanyagolt italmérés), s a román bodega szavak lassan kiszorulóban vannak, vagy rosszalló értelem társul hozzájuk." – irta a nyelvészeti tudományok kandidátusa. 
A professzor felhívta a figyelmet arra, hogy legújabban is egy idegen szó jelentkezik, ismét csak a vendéglátóipar kezdeményezésére. Az Észak-Magyarország hasábjain (1967. aug. 11.) olvasható a kövekező szöveg: 

A Taverna szó dr. Bakos József írása szerint nagy nemzetközi elterjedtségnek örvend. Az őse a latin taberna, deszkasátor, bódé, bolt, kocsma, csapszék jelentésekkel. Az olasz nyelvben a taverna hangsor jelentése kiskocsma, kifőzés- és borozópince jelentés-változatokkal került a szó a legkülönbözőbb európai nyelvekbe. "Nálunk elsősorban a reprezentatív föld alatti borozó helyiségeik megnevezésére használják a taverna szót." – olvasható a cikkben, majd következik a névválasztás iránti kritika: szerintünk mind a pinceborozó, mind a pincemulató nevek jól helyettesítenék a taverna idegen szót. 
A hely megnyitásáról természetesen a megyei napilap számolt be elsőként 1967. szeptember 16-án.

Az is kiderül a cikkből, hogy feltehető: a valamikori borospince labirintusának a magja, a török hódoltság időszakában. sőt még az azt megelőző emberöltők alatt készült. A föld alatti „birodalom” egyik — ötven méter hosszú és öt és fél méter széles — ágát alakították ki reprezentatív borosvendéglővé. Érdekességként megjegyezhetjük, hogy annak idején a cikkhez a fotót már nyugdíjas egykori kollégánk, Pilisy Elemér készítette.

Az első napokban dőlt a nép a Tavernába

Két nappal később a Népújság ismét foglalkozott a szórakozóhely megnyitásával és arról írtak, hogy az első hétvége két napján a különféle borokból és „borkorcsolyának” nevezett házi ételféleségekből harmincötezer forintos forgalmat, bonyolítottak le az Agria Taverna dolgozói. Persze mai szemmel ennyi pénzt egy ember egy este otthagyhat egy étteremben, és akkor még nem is fogyasztott szinte semmit. De mit is érhetett 1967-ben a 30 ezer? Nos a cikk szerint: mintegy tíz hektoliter leányka, rizling, bikavér, és medoc noir fogyott el és közel ezer adag étéit tálaltak a pincérek. 
Kiderül a cikkből az is, hogy – az IBUSZ jóvoltából – kellemes órákat töltött a vadonatúj környezetben egy csehszlovák turistacsoport is. A külföldiek véleménye alapján az IBUSZ október 3-ra kétszáz vendéget kalauzol az Agria Tavernába. "A vállalat illetékesei addigra a légkondicionáló berendezést megelőzően is gondoskodnak a jobb szellőzésről." Ennél a sejtelmes mondatnál meg is állhatunk egy pillanatra. Következményei voltak ugyanis később a szellőztetés itt még csak sejtetett hiányosságainak. 

Kevesebb mint egy évvel a nyitás után, 1968. júliusában már olvasói panasz jelent meg a megyei lapban: 

A lap pedig saját véleményét is hozzátette az olvasói megnyilvánuláshoz. Azt írták, hogy miután alkalmi szeméttárolónak is használják az említett szellőzőnyílást, kétszeresen is igazat kellett adni olvasónknak, mikor azt javasolta: ideje lenne intézkedni!

Zárás is volt és újranyitás

A probléma persze évekig húzódott, de végül – 1974 nyarán – a Tavernát műszaki hiba miatt rövid időre be kellett zárni. A javítások elvégzését követően lett az a változás, hogy a borozó belső részében megnyílt a Zöld Pecsét bár, ami hajnali kettőig volt nyitva, s más szerpe is volt, mint a "külső térben". Természetesen az újranyitást promotálni kellett még a szocialistának nevezett érában is. Kollégánk emlékezete szerint akkoriban "reklámfilmet" is forgattak, amihez a statisztákat az egri főiskolások körében is toborozták. Munkatársunk is bekerült a filmben mulatozó csapatba. Egy társaságban enni kellett, poharat emelgetni és nagyokat mosolyogni hozzá. Bár nem tudni meg van-e még valahol akár egy darab is abból a kópiából, érdekes lenne újranézni.

Arról pedig, hogy milyen dícséreteket kapott a hely, álljanak még itt a korabeli sajtóból vett mondato!

Vagy egy másik – lehet, hogy a vendéglátó vállalat által megrendelt – mondat: 

A Taverna "vesztét" egyébként a világ megváltozása okozta. Egyrészt, a rendszerváltással szétaprózódott a vendéglátóvállalat, másrészt az élőzenés éttermek korszaka lejárt, a hely kialakítása pedig – ellentétben az alig száz méternyire lévő Kazamatával – nem igazán volt alkalmas az egyre terjedő diszkós bulik lebonyolítására.