2025.05.24. 08:00
A pedagógus
Szimbolikusnak is tekinthetjük akár, hogy a gyermeknap és a pedagógusnap oly közel van egymáshoz. Előbbiek ünnepe május utolsó, a pedagógusoké június első vasárnapjára esik. Ízlelem a szót, pedagógus. Annál is inkább, mert pár sor erejéig velük foglalkozok itt.
A gyermek és a pedagógus persze – a szétválasztott ünneplés és a jelentős létszámkülönbségük ellenére is – összetartoznak. Még csak nem is az önzőség hozza elő, hogy a tanárokról írok olyan emberként, aki magam is évtizedekig taníthattam. Talán akad is még olyan pedagógus tanítvány, aki – lassan már ő is közel a nyugdíjas korhoz – emlékszik még rám.
Forrás: heol.hu
A pedagógus pályát választani elhivatottságot jelent
Az első emlékekkel kezdem, hogy a ma megérthetőbb legyen. Székely tanító bácsi volt az, aki egyszer olyan kokit adott, hogy örökre megtanultam, az ajtón, ha kinyitottuk, az idősebbet mindig előre engedjük. Piroska tanárnéni, Fejes és Péntek tanárnőkkel együtt kanasztázni tanított meg egy fonyódligeti nyári táborban, mindahány tanárom pedig arra, hogy ha boldogulni szeretnénk az életben, akkor tanulni kell.
Ha pedig hatvan évet ugrunk az időben érkezhet a felvetés: más világ van ma már, amelyben nem kokikat osztogatnak és nem krétával, tintába mártós tollal tanítják a számvetést és a szép írást. Nincsen szükség arra, hogy kézzel, 3 milliméternél nem kisebb és nem nagyobb betűkkel – Kugler tanár úr fixa ideája volt ez a GMSZ-ben – írjunk, s pontosan fogalmaznunk se kell mindig, ha szmájlikkal is kifejezhetjük magunkat. Igen, ilyen tekintetben a világ megváltozott. Meredekebb megközelítésben az iskola akár az online-térben is elvégezhető lenne – fogalmazzák meg a feltételezést az abszurditásra hajlamosak. Nekik mondom, hogy nem. A tanárra, a jó pedagógusra mindig a személyes térben volt és maradt szükség. Tőlük sajátítható el mindaz, amit csak ember közvetíthet, és semmiféle mesterséges intelligencia nem lesz képes helyettesíteni később se. Becsüljük hát meg azokat, akik ezen a pályán vannak!
