Egri Dózsa SC: Pócsik János hívta össze a hajdani futballistákat

„Öregem, de rég láttalak, ugye nem ismersz meg?” – ez a kérdés nem egyszer vetődött fel, ám mindannyiszor sikerült a személyazonosítás. Az emlékek felidézésében segítséget nyújtott a rendezők által készített minitárlat, igényesen megjelenítve az 1960-as, a '70-es és a '80-as évek csapatait és pillanatait felvonultató relikviákat. Noha a középpontban az Egri Dózsa SC szerepelt, nemcsak az 1961 és 1976 között működött egyesülethez kötődő fotók kerültek elő a Juhász Testvérek Pincészetében tartott rendezvényen.

A lila-fehér egylet színeiben futballozott játékosként Pócsik János nevéhez fűződik a gondolat és a kivitelezés, hogy jöjjenek össze a Dózsa hajdani labdarúgói. A nagy űrt pótoló esemény szervezésében Vígh Tibor és Rozsnaki István nyújtott segítőkezet a megyei labdarúgást és az Egri Vízilabda Klubot évek óta támogató „Parókának”.

A becenév a 75. születésnapját október 27-én ünneplő Csank János köszöntőjében is az első helyen szerepelt, nagyrabecsülését kifejezve Pócsiknak a parádés vendéglátásért, ahol Boros Dénes prímás és zenésztársai gondoskodtak a cigányzenéről. A megjelent egykori remek futballisták szintjéhez méltó italokról a házigazdák, míg az ételekről Gál Gábor gondoskodott, sőt meglepetés is akad, brazil előadókkal színesítve a programot. A lényeget persze a viszontlátás öröme adta.

A gazdag képanyaggal érkezett Lengyel Lajos emléktárgyai között kiemelt helyen szerepelt első versenyengedélye, amit nagy érdeklődéssel szemlélt Varga Iván. Afféle hangulatfelelősként Vígh Tibor nem ment a szomszédba egy-egy nótáért, és ebben jó hangú követői akadtak. Korelnökként a 79 éves Tátrai Imre szavait itták a fiatalabbak, köztük Méhesi Ferenccel vagy éppen Zsidai Józseffel. Utóbbi a csípőműtétjét követően még nehézkesen mozgott, ám ez nem jelentett akadályt abban, hogy visszaugorjon az időben. Ebben segítségére sietett asztalszomszédja, Szöcske, vagyis a hajdani villámléptű szélső, Szűcs István. A kisnánai származású védő, Lakatos Károly személyéhez jelentős tatabányai múlt kapcsolódik, míg Birincsik József és Márta Sándor esetében a játékvezetés kapott kiemelt szerepet – ezek is szóba kerültek. Barta András, azaz Babu bomba lövései vadászként pontos célzásokban is megmutatkoztak.

A Kicsi, vagyis Galántai Tibor remek beszélgetőtársa akadt Fitala Zoltán személyében, de Tóth Miklósnak és Fodor Pálnak is volt közös témája. Csepregi János nemcsak Amerikát és a teniszpályákat járta meg, hanem a hadak útját is: hét térdműtét hagyott mély nyomot az életében. Operációk tekintetében dr. Miksi Gyula személyében igazán szakavatott vendég is üdvözölte a résztvevőket, miközben Csathó Miklós figyelme kiterjedt az elhunyt társak előtti tiszteletadásra. Szervezőként Szabó András más körben, de hasonlóan nagy sikerrel szervezett már találkozót egykori egri labdarúgóknak, legutóbb 2020-ban, Fodor András (Foci) emlékének adózva. A Makláron edzősködő „Zsuzsi” ezúttal vendégként anekdotázhatott Ambrus-Varga István, Benke Ferenc, Zágonyi Sándor, Patkós István, Bajnóczi István, Horváth Sándor és Balázs Zoltán társaságában.

Az üzleti életben maradandót alkotott Pócsik János ezzel a rendezvénnyel is tanulságot tett profizmusáról, nem rejtve véka alá, hogy Eger labdarúgása nem a múltat megillető helyén van. A hajdani nagyságok még mindig jobban megismerik egymást, mintsem felfedezhetnék a megye legmagasabb szinten jegyzett csapatát az NB-s mezőnyben.