A bekkelés messze állt Heves megye labdarúgó-válogatottjától

– Bosszantja még a rajton,  Szabolcs megye ellen elszenvedett 1–0-s vereség?

– Nem könnyű az ilyet feldolgozni, különösen az utána történtek ismeretében – válaszolta Molnár Zoltán, aki a Heréd LC edzőjeként kapta a megbízást a megyei válogatott felkészítésére és irányítására. – A tornagyőztes gárda ellen kis túlzással felénk billent a mérleg nyelve, de a helyzeteinket nem sikerült gólra váltani, míg az ellenfél egy kavarodást követően betalált. Később aztán ez a rivális két 3–0-s és egy 4–0-s győzelemmel szerezte meg az első helyet és vívta ki a továbbjutást. Tudom, nincs, ha, de amennyiben a szerencse mellénk szegődik és pontot, vagy pontokat szerzünk a rajton, az teljesen másképp alakíthatta volna a folytatást. Emiatt mindenképp bosszant a vereség.

– A hajdúszoboszlói utazást megelőzően azt mondta, cél az első hely? Mi adott okot a derűlátásra?

– Egyfelől saját mentalitásom és a futballról alkotott nézetem, másrészről pedig a normál sportemberi hozzáállás, annak igénye, hogy mindig a győzelem megszerzésében gondolkodjunk.

– A megyei igazgatóság elvárásaival is találkozott ez a látásmód?

– Ha arra céloz, hogy nyomást helyeztek volna ránk, akkor az a válasz, hogy nem. Az ellenfelek alapos ismerete nélkül vágtunk neki a sorozatnak, amihez az is hozzátartozik, hogy jómagam először kaptam ilyen feladatot, azaz nekem is új volt a szerepkör.

– Amikor elkezdődött a keret kialakítása, hány labdarúgót szólítottak meg?

– Harmincnyolc labdarúgó neve szerepelt a listán. A megyei igazgatóság részéről közvetlen munkatársként Nikl Gábor segített az állomány összerakásában, amely az idő múlásával, az egyéni problémák eljöttével és szakmai okok miatt végül 20 főre csökkent.

– A torna nyitányára azonban ez a létszám is csökkent. Ez mennyire éreztette a hatását?

– A két nap alatt négyszer hatvan, vagyis 240 percet töltöttek a pályán a játékosok. Ez nem kis terhelést jelent. Amennyiben nem lett volna hiányzónk, a frissítés, a cserélés nagyobb hatékonysággal bírt volna. Egy ilyen zsúfolt program esetében ez óriási jelentőségű tényező.

– Közvetlenül a zárás után úgy fogalmazott: mindent egybevéve büszke a csapatra, mert a társaság üde színfoltját jelentette a tornának, és jó hírét vitte a megyének. Ezek szerint a teljesítménnyel nem akadt gondja?

– Kerek, jó futballt játszott a csapat, ez alól a borsodiak elleni 3–0-s vereség jelent kivételt. A négyből háromszor tökéletes volt a produkció, még akkor is, ha ezeken a meccseken összesen négy pont jött össze. Nyilván a számszerűség oldaláról nem lehetek elégedett, ám az is ide tartozik, hogy a nagyon kiegyenlített mezőnyben bármilyen más sorrend könnyen előfordulhatott volna.

– Miben akadt hiányérzete?

– A hozzáállásra és a küzdeni akarásra egy rossz szavam se lehet. A helyzetkihasználás viszont hagyott maga mögött kívánnivalót. Egyszer sem álltunk be bekkelni, támadtunk és ziccereket alakítottunk ki, ám a befejezéssel akadtak gondok.

– Vállalkozik egyéni értékelésre?

– Ahogy azt korábban is mondtam, a keretet a megyei I. osztály meghatározó futballistái és feltörekvő, értékes fiatalok alkották nagy hozzáadott értékkel. Közülük a csapatkapitány, Bárkányi Arnold abszolút vezéregyéniségként járt elöl, míg további meghatározó emberként a kapus, Gedei Krisztián s vele együtt Tari Szabolcs, Ficzere Péter és Karácsony Dávid adott stabilitást a gárdának. Fiatalként Márkus Marcell, Kovács Dávid és Balázs Lázár tűnt ki.

– Akadt esztendő, amikor nem volt túlzottan együttműködő néhány edző a játékosok elengedését illetően. Ezen a téren történt előrelépés?

– A korábbi időszakot nem ismerem. Csak annyit mondhatok, hogy a kollégák részéről maximális segítséget kaptam. Erre nem lehet panasz, mint ahogy a körülményekre is elmondható ugyanez. Előbbiért járt a köszönet a klubvezetőknek és a trénereknek, utóbbi pedig a megyei igazgatóság érdeme. A bizalmat köszönöm Vojtekovszki Csaba megyei igazgatónak, a támogatást és a közvetlen munkát pedig Nikl Gábornak, Domoszlai Péternel és Tábit Adél masszőrnek. Jó volt velük dolgozni, sok hasznos tudnivalóval gyarapodtam.

– Ez a végszó, nem lesz folytatás?

– A megméretést, a feladatot teljesítettük. Azt nem tudom, mit hoz a jövő, így aztán immár arra csak arra összpontosítok, hogy a Heréd LC-vel minél eredményesebbek legyünk, ne kelljen vereségeken bosszankodni.

Jó érzések a csapatkapitánytól – Nagyon megtisztelő volt, hogy ott lehettem a Heves megyei válogatottban – mondta Bárkányi Arnold csapatkapitány, az FC Hatvan védője. – A srácokkal eddig ellenfelek voltunk, most pedig együtt, egy célért küzdöttünk, ami különleges jó érzéssel töltött el. A borsodiak elleni meccset kivéve mi domináltunk, ha több szerencsénk van, akkor előkelőbb helyen végezhettünk volna. Sajnos néhányan, akik eredetileg a kerethez tartoztak, különböző okok miatt távol kellett, hogy maradjanak, vagyis ez a harmadik helyezés ebből a szempontból jónak mondható.