A világbajnok Horváth Mariann figyelme kíséri az új egri vívóklub lendületvételét

– Mindent! – vágja rá Horváth Mariann arra a kérdésre, mit köszönhet a sportnak, miért hálás a vívásnak. A hatszoros világbajnok és kétszeres Európa-bajnok magyar párbajtőrvívó gyakori vendég a Dobó István Gimnáziumban. Az intézmény kisebb tornatermében tartja ugyanis ­edzéseit a Csányi Barna Vívó Klub. A tavaly októberben alapított egylet tréningjei heti négy napon kínálnak lehetőséget arra, hogy a fiatalok megismerjék a sportágat. Közéjük tartozik Mariann középső gyermeke, a negyedik éve vívó Anna. A család alkalmanként oda-vissza 80 kilométert tesz meg Borsodivánkáról azért, hogy sportolhasson a 13 éves leány. Esetében azonban a szerencsés helyzet áll fenn, hogy szülei meg tudják oldani az utazást, ezenkívül pedig a sport irányába terelik, miközben a néptáncban is otthonosan mozog.

– Igazából elindulni nehéz – folytatja a hajdani sportoló. – Amikor már itt van az edzésen, beköt, és ad egy-egy tust vagy megver valakit, akkor már jól érzi magát, az már neki élmény. De elindulni a sötétben, 40 kilométerre, háromnegyed órát autózni, hogy aztán este kilenckor érjünk haza... Ezt én se szeretem és ő se szereti. Ám az, amikor már itthon vagyunk, az jó, és bízom benne, hogy megszereti majd annyira (ezt a saját példámból tudom), hogy versenyezni akar és eredményeket akar elérni. Ennyi idős koromban nekem csak azon járt az agyam sportosztályosként, hogy végezzem már el a nyolcadikat, és abbahagyom az egészet, mert úgy utáltam. Később mégis megragadtam.

A BSE, a KSI, az Újpesti Dózsa és a Bp. Honvéd SE korábbi sportolójának fényes dicsőséglistája a bizonyíték rá, milyen jól döntött.

Mariann a család legkisebb tagját is elhozta a foglalkozásra, a hároméves Attilát azonban a futball-labda vonzza. Aztán arra terelődik a szó, hogy az egykori kiválóság be szokott állni a fiatalok közé mozogni, amire igenlő válasz érkezik. Ezt gyorsan kihasználva megkérjük, öltözzön be a fotó kedvéért, hogy láthassuk vívni anyát a leányával. Attilát erre az időre a terembe betoppanó Kőrösi László veszi át. Az édesapa sem akárki. A Bp. Honvéd vívómestereként tanítványai tíz világbajnoki címmel büszkélkedhetnek.

A bemutató asszóért hálás közönségként jár a taps, majd jön az újabb kérdés, amire határozott nem a felelet. – Edzőségről szó sem lehet! – mondja a közgazdászként számítógépes vállalatirányítási rendszerekkel foglalkozó édesanya, akinek hangja sokak számára lehet ismerős. Az Eurosport kommentátoraként vívó-, alpesisí-, tenisz- és műkorcsolyaversenyeket közvetít, de tornában és műugrásban is otthonosan ­mozog.

Markovics Csaba számára a Dobó terme az igazán ismerős. A hajdan volt Egri Városi Vívó Klub örökébe lépett Csányi Barna Vívó Klub Eger vezetőedzője Gömöri Zsolt elnökkel és a Joharchy Dara technikai vezetővel karöltve dolgozik az egyletért.

Azok után, hogy a Covid miatt másfél évig szünetelt a vívás-tanítás Egerben és legnagyobb sajnálatunkra Fekete György klubelnök és vívómester elhunyt, tavaly októberben vágtunk bele a sportág újraélesztésébe 

– közli a szakedzői diplomával rendelkező, több mint két évtizede edzősködő Markovics Csaba. – A 10 éves kortól kezdve hozzávetőleg 30 fiatal jár hozzánk, közülük 15 az újonnan érkezett. Számukra a korábbi heti két edzés helyett négy foglalkozást tartunk. A szabadidős tevékenység mellett azonban arra is hangsúlyt helyezünk, hogy a versenysport irányába tereljük a gyerekeket. A későbbiekben várhatóan pályázatok útján számíthatunk a Magyar Vívó Szövetség (MVSZ) támogatására, mint ahogy a helyi önkormányzat segítségében is bízunk, a terembérleti díjat ugyanis korábban a városi szponzorációnak köszönhetően fizettük ki. Bevételként a tagdíjakkal, korábbi maradványösszeggel, Gömöri elnök úr és néhány, ugyancsak a klubban vívott sportember adományával számolhatunk. Éves szinten mintegy öt-hat millió forintra lenne szükség a megnyugtató működéshez.

Az előző időszak szabadidős vívásában csak a párbajtőr szerepelt a palettán, de immár két fegyvernemes szakosztályként a Csányi Barna Vívó Klub megpróbál a férfi- és a női tőr felé is nyitni. Ehhez azonban be kell szerezni a tőrfelszerelést, mert ez nem áll rendelkezésre. No meg az igazi megoldást egy saját, csak a vívás céljaira használt terem jelentené. Ettől közelebbi, megvalósítható tervként szerepel péntekenként az idősebb korosztály bevonása a vívásba, februárban pedig újabb toborzót tartanak a létszámbővítés érdekében. Később gondolkodnak a Csányi Barna-emlékverseny kiírásában, mint ahogy az MVSZ viadalain is részt akarnak venni.

Addig azonban még jó néhány edzés lesz a Dobóban, ahogy a Borsodivánka–Eger távot is sokszor meg kell tenni a hatszoros világbajnoknak és családjának.