Eger SE: nyolc meccs két pontja után kellene bizonyítani

Az NB III. Keleti csoportjának 36. fordulója:

Eger SE (15.)–Tiszafüredi VSE (13.)

Eger, Szentmarjay stadion, vasárnap, 17.00. V.: Jakab Árpád (Flinta, Pogonyi).

Messze már a tavasz első felének menetelése, amelynek során hét találkozón 14 pontot szereztek a piros-kékek. Április harmadik óta egy olyan meccs sem akadt, ahol győzött volna az ESE, miközben a harmadik helyen álló BKV Előre és a bajnok Kazincbarcika elleni gól nélküli döntetlent azt jelezte, hogy alkalmanként azért képes összekapni magát a társaság.

Ha viszonyítási alapként az őszi idényt tekintjük, úgy elmondható, hogy noha a körülmények jelentős mértékben rendeződtek, az eredményességre ez nem volt hatással. Talán nem árt emlékeztetni a játékosokat arra, hogy  míg a nyárutón előfordult, hogy albérletbe száműzettek és sok tényező hatott az ellen, hogy csak a labdarúgásra koncentráljanak, addig télen és tavasszal már profi mentalitás és feltételrendszer jellemezte az NB III-as klubot. Mivel ehhez nem társult ponterősség, joggal fakadt ki Szekeres Adrián vezetőedző a  békéscsabai vereség után, közölve:

most már jöjjenek a játékosok és mondják el, hol a hiba, miért marad el a jó teljesítmény.

A magunk részéről még várnánk a tetemre hívással. A Tiszafüred ellen kiváló alkalom nyílik arra, hogy előrukkoljon a gárda olyannal, ami az elvégzett munka (és nem a képességek) alapján elvárható. A bentmaradás elérése ebben az mezőnyben nem számít nagy mutatványnak, és tény, hogy a bizonyítvány sokkal nem lesz jobb, ám a szájíz még lehet(ne) kevésbé kellemetlen.

Ősszel: Tiszafüred–Eger SE 1–0