Egri FC: szinte a semmiből vezetett az út egy év alatt az NB I-be (1. rész)

Farkas Ádám Budaörsről érkezett 2011-ben az Egri FC-hez. A ballábas középpályás a 30 bajnoki mérkőzésből 28 alkalommal lépett pályára, valamennyiszer kezdőként és mindig végig játszotta a 90 percet. Nyolc találattal a gárda házi gólkirályként vállalt vezér szerepet a feljutásból.

– Hogy mit jelentett számomra az aranyérem: abban az időben mindent – vágta rá Farkas Ádám. – Azt éreztem, hogy a világ legboldogabb embere vagyok, mert a sikerrel mindent visszakaptam, amit addig a labdarúgásba belefektettem. Nem volt sosem szerencsém, ám ott, abban a pillanatban minden rosszat elfelejtettem. Újra vissza helyeztük az egri labdarúgást a futball térképre. Ez azért is volt nagy tett, mert a tavaszi idényt a 8. helyről kezdtük. Annak a sikernek és annak közösségnek megtisztelő volt a tagjának lenni. Sokszor eszembe jut az az időszak és a mai napig jó érzéssel gondolok a bajnoki címre.

A 34 éves Farkas Ádám jelenleg az NB III. Közép csoportjában 8. helyen álló Monor futballistája, ezen kívül a klub U14-es csapatának trénere. Az UEFA B-szintű edzőképzés hallgatójaként célja az A licensz megszerzése és az Eger SE újbóli NB I-es juttatása. (Ez utóbbit viccesen jegyezte meg.)

– Nagyon sok olyan pillanat van, amire szívesen emlékszek – folytatta „Farek”. – A legemlékezetesebb természetesen a DVSC-DEAC ellen 3–1-re megnyert hazai meccs volt, amikor 3000 néző előtt ünnepeltük a bajnoki címet és lefújáskor berohantak hozzánk a szurkolók. Aznap este az egyik belvárosi kocsmát bevettük és az asztalon táncolva ünnepeltünk az ultrákkal együtt. Az utolsó fordulóban lejátszott mezőkövesdi mérkőzés után a városháza előtt éltettek bennünket a drukkerek. Külön öröm volt számomra, hogy házi gólkirályként zártam a szezont, ami középpályás létemre igencsak nagy szónak számított. Igazi nagybetűs CSAPAT, kiváló baráti társaság jött össze, ebben volt az erőnk. Külön kiemelném Koós Gábor és Bojtor László barátomat, akikkel együtt laktam. Öröm volt velük lenni minden nap, rengeteg kedves emlék fűződik hozzájuk, a mai napig jóban vagyunk.

Az Egri FC újoncként az NB II. Keleti csoportjának élén végzett úgy, hogy 2011 nyarán szinte csak a másodosztályú tagság volt aduként a kézben. Se pénz, se tulajdonos, se edző, se csapat nem állt rendelkezésre. Jövőkép nélkül a NB III-ban bajnoki címet szerzett keret szinte teljesen szétszéledt. Aztán nagyot változott a világ!

– Vancsa Miklós ügyvezető jó játékosokat igazolt, sikerorientált gárda jött létre, de a legfontosabb, hogy igazi csapatként működtünk a pályán belül és azon kívül, ennek volt köszönhető a bajnoki cím – folytatta Farkas Ádám. – Simon Antal vezetőedzőként megtalálta a győztes receptet és utána ment minden a maga útján. Nem mi voltunk a legjobb nevekből álló klub, de ezt kompenzáltunk a csapategységgel. Tavasszal zsinórban 11 meccset nyertünk úgy, hogy mindig más villant. Ezért lettünk bajnokcsapat.  

A rengeteg emlékből és vicces sztoriból Farkas szerint könyvet lehetne írni, ám egy valakit kiemelt.

– Kugi (alias Kugler Gyula szertáros – a szerző) a csapat kabalája volt, mindenki viccelt vele, ugyanakkor nagyon tiszteltük. Ő is kellett a bajnoki címhez, ahogy a szurkolók és mindenki, aki segítette a munkánkat. Ezúton is köszönjük nekik! Remélem, hamarosan hasonló sikereket ér el majd a város, mert az biztos, ahol három-négy ezer ember kimegy a meccsre, ott szeretik a focit – zárta szavait Farkas Ádám.

Az NB II Keleti csoportjának 2011/2012-es végeredménye