Sírva ment Egerbe, és sírva távozott – emlékezés Lakinger Lajosra

Tavaly jubileumi ünnepségen vehetett részt Veszprémben Lakinger Lajos, ahol egykor 17 évesen a Vegyészben futballozott, majd Várpalotáról vitte el az MTK. Már tagja volt az olimpiai válogatott keretnek, amikor Szentmarjay Tibornak, az egriek edzőjének megtetszett a játéka, a kék-fehérek vezetői pedig kinézték maguknak Sárközi Istvánt, az NB I-ből kiesett Egri Dózsa támadóját. Az egriek persze nem cserére gondoltak, mint a Hungária körútiak. Az ügy mégis úgy végződött, hogy a balösszekötő aláírt a Dózsának, a jobbösszekötő pedig távozott. 

– Nagyon rosszul esett, hogy az MTK-ban egy-két személynek enyhén szólva nem tetszettem. Szinte sírva mentem Egerbe, de nem bántam meg – emlékezik Lakinger Lajos az idén már negyven éve történtekre. – Egyértelműen jól jártam, mert nagyon sok barátra találtam úgy a sportban, mint a civil életben. Éreztem a közönség szeretetét. Az egri két évemről órákat tudnék boldogan mesélni. Az NB I/B-ből 1968-ban visszakerültünk az NB I-be, de az élvonalban sajnos nem sikerült megkapaszkodni. Örömmel maradtam volna, „sírt” a szívem, amikor eljöttem Egerből, de én az NB I-ben akartam bizonyítani. A ragaszkodás jele, hogy évente eljutok Egerbe. Lakinger Lajost számos fővárosi klub csábította (az MTK is), ő a Vasast választotta. A piros-kékek csapatával bejárta a világot. Szinte minden poszton játszott, egyre inkább a hátsó sorban, még középhátvédként is. Egyszer, 1974-ben szerepelt a jugoszlávok ellen győztes válogatottban. A futballt 35 évesen fejezte be végleg. Nyomban a teniszre váltott, amit amatőr szinten 64 évesen is művel. 

– A tenisz azért jobb, mint a futball, mert ha ma nyerek, akkor holnap is én játszok– utalt ezzel arra, hogy a fociban adódtak csalódásai. Aminek felhőtlenül tud örülni, az két apró unokája, és az útban lévő harmadik. A civil életben egy sportszerviz üzletvezetője volt évtizedeken át. Onnan vonult nyugdíjba, de messze nem a tétlenségbe.