Gyász

2023.03.20. 15:37

Elhunyt a gyöngyösi és a hatvani labdarúgás legendás edzője

Életének 93. évében, hosszan tartó betegséget követően elhunyt a hajdani gyöngyösi labdarúgó, majd edző, a Hatvanban is sikeresen trénerkedett Treiber Rudolf.

B. Cs.

Treiber Rudolf (a jobb szélen) a GYAK 100 éves jubileumán, 2006-ban

Forrás: Lénárt Márton/Heves Megyei Hírlap

A szakemberre a Heves Megyei Hírlapban 2002. július 4-én megjelent cikkel emlékezünk. Az Örömmel dolgozik gyerekekkel című írást Fesztbaum Béla jegyezte.

Néha egyedül, majd mások társaságában állt a pálya szélén a tűző napon, s figyelte a IX. Bosch Rexroth-Vodafone-kupa döntőit. Csapatával még a reggeli hűvösben volt érdekelt a fináléban, a Gyöngyösi AK 1987-es születésű fiataljai 0-0-s döntetlen után egy kapu mellé rúgott büntető okán vesztették el a meccset az Eger Futball Kft. együttesével szemben, így ezüstérmet kaptak az eredményhirdetéskor. Treiber Rudolf egész délelőtt nem vette le szemét a labdát terelgető gyerekseregről.

– Jó nézni ezeket az apróságokat, mert még romlatlanok, így csak a játékkal törődnek, arra összpontosítanak. Nem is tudom őket igazán szigorúan kezelni, hiszen ők már unokáim lehetnének. 

A felnőttekkel szemben persze mindig kegyetlen voltam, bárhol is dolgoztam. Csupán az rejtély számomra a gyerekeket figyelve, hogy miért romlanak el később – kezdte mondandóját Rudi bácsi, amikor régi ismerősként vele társalgást kezdeményeztem. Aztán nyomban magyarázatot talált saját felvetésére. – Nagyon valószínű, hogy amikor felnőtté válnak ezek a tizenéves fiatalok, bekerülve a társadalomba, asszimilálódnak egy korrupt közeggel, s azzal elvész a tehetség. A foci felnőtt szintjén bizonyos mértékig a játékosok uralkodnak. Ahogy hallom, néhány futballistának nem tetszett az edző Gyöngyösön, így már nincs is rá szükség, jöhet a következő. Nálam ezt nem lehetne megcsinálni, ahol én edzősködtem, ott nem a játékos döntött.

Percek alatt eljutottunk a magyar futball problémáinak gyökereihez, de ha már éppen szépet és jót látunk a gyepen, akkor közben inkább tekintsünk a múltba. Igazából kérdéseket sem kellett feltenni, Treiber Rudolf szívesen beszélt.

– A Budapesti Postásban kezdtem futballozni, de három évig kellett jelentkeznem a toborzókon, amíg végül bekerültem a kiválasztottak közé. Az ifiben csak néhány meccset játszottam, mert máris felvittek a felnőttcsapatba. Azt sem tudtam, hogy hol van Gyöngyös, amikor 1950-ben bevonultam katonának, s ezzel végleg a Mátraalján ragadtam. A leszereléskor hívtak vissza a Postásba, de a szívem választottja miatt engem már Gyöngyös vonzott.

A Heves Megyei Hírlapban 2002-ben megjelent írás
Fotós: Bódi Csaba / Forrás: Heves Megyei Hírlap archívum

 

Treiber Rudolf neve tizenöt éven át, 1965-ig szerepelt a GYAK, az Építők, a Spartacus összeállításaiban, ahogy éppen nevezték a város legrangosabb együttesét.

Személy szerint mint védőre emlékszem, de a középhátvéd posztján csak egy évet töltött edzője, Csizmarik Imre bácsi kérésére, egyébként a jobbfedezet volt a kedvenc szerepköre. Amikor 35 évesen befejezte, három évet levezetésként még kispályázott szórakozásból. A mostani kispályás futball szerinte messze nem azt a célt szolgálja, amiért annak idején kitalálták. Visszavonulása után edzőként napjainkig a pályán maradt.

– Mindig volt ajánlatom, Gyöngyösön háromszor is dolgoztam a csapat mellett. Különösen sikeresnek tartom a hatvani működésemet, sok jó futballista lehetett a kezem alatt. 

Többnyire a bajnoki címekig vittem a csapatokat, tavaly ilyenkor például Markazon. Tavasszal kerültem a GYAK ifi I-hez, közösen dolgozunk Lukács Gyurival, ő a serdülőkért felel. Az öltözők hangulata csodás. Nagyon szeretem a gyerekeket, jó velük lenni egy közösségben. Ha évente egy-két ifista felkerül az első csapatba, akkor megtettem mindent. A saját nevelés a legolcsóbb módszer. Hetvenen túl már nem sokra szám íthat az ember, de szeretnék még néhány fontos dolgot átadni abból, ami üdvös a futballban és hasznos a játékosnak.

Aki közelről ismeri Treiber Rudolfot, az tudja róla, hogy keményen szókimondó. Erről ezen a forró nyári napon is meggyőződhettünk.

– Sok baromságot látok a futball mai gyakorlatában, nem értek egyes szituációkat. Van a fociban zseniális dolog, és előfordul számos primitív cselekedet is, ami szinte elviselhetetlen. 

Hiába mondom, hogy rúgják a rövid sarok irányába a beadást, mert az a hatékonyabb a gólszerzés céljából. Már azon gondolkozom, hogy megírom a futball tízparancsolatát, amit a gyerekekkel megtanítok. Nem rúgnak falsot csak belsővel, igaz, még a cipő is úgy van kiképezve. Annak idején Gyetvai bal külsővel benyeste a labdát, Sárosi pedig befejelte.

Treiber Rudolf 
Forrás: Pilisy Elemér/Heves Megyei Hírlap

A nosztalgiázás nagyon megy Rudi bácsinak, hiszen ő részben játszott hajdani kiválóságokkal, de minimum látta a pályán Kubalát, Puskást, Szuszát, Bozsikot, Kotászt és a többieket, sőt még m indig könnyedén elem zi a világnagyságok erényeit. Amikor beszélgetés közben feltekintett az egri stadion lelátóira, ugyancsak régmúlt idők csatái jutottak eszébe.

– Igazi presztízsmeccsek voltak Gyöngyös és Eger csapatai között, a lelátón 6-8 ezer ember szurkolt.

Ezen tűnődve határozottan felém fordult, és megkérdezte: valóban nem lesz ősszel Egerben felnőttfutball? Se jót, se rosszat nem tudtam válaszolni.
Napok múltán is inkább a beszélgetés lehetőségét értékelem. Ezt köszönöm, Rudi bácsi!

 

Címkék#nekrológ

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában