2023.05.09. 11:05
Sirokban a Vasas egykori futballistáját és edzőjét gyászolják
A sors 83 évet adott Zagyi Istvánnak, amelynek minden percét megélte és irányította.
Zagyi István (az álló sorban balról az első) a sirokiak edzőjeként is tevékenyedett
Forrás: Beküldött fotó
"A Mátraverebélyen született és nevelkedett Zagyi István mindig mozgékony srác volt, akit gyerekként megbabonázott a labda, a sport szeretete. Ez lett a szenvedélye és legtöbbször a munkája is az élete során, bár a pályaválasztáskor teljesen más irányt választott. Fodrász szakmájában keveset dolgozott, ám a foci területén egyre nagyobb sikereket ért el. Minden idejét a sportnak áldozta, felküzdva magát a nagybátonyi gárdába. Nem nagyon akadt tőle akkoriban boldogabb ember, hiszen a munkája egyben a szenvedélye is volt.
Sirokba 1965-ben került először, ahol a Mátravidéki Fémművek dolgozójaként és az akkor NB III.-as Vasas labdarúgójaként számíthattak rá.
Forrás: Beküldött fotó
Nagyon megszerette a települést, és persze a legfontosabb az volt számára, hogy játszhatott, edzhetett, élvezhette a játékot. Egészen 1982-ig dolgozott Sirokban, amikor újra Nagybátony várta, ahol már nem mint játékos, hanem mint edző számítottak szakértelmére, elhivatottságára. A nevelőintézet csapatát irányította nem kis sikerrel. Akkor érzett rá, a gyerekekkel való foglalkozás szépségére, sok gyereknek reményt és életcélt adva. Nem is akart ezután mással foglalkozni, és talán egész életét ott töltötte volna, ha nem hívja vissza Sirok. A helyi motel gondnoksága mellett folytatta edzői karrierjét. Edzette a felnőtteket, ifiket, a serdülőket, sőt, az ovis csapatnak is ő lett a gazdája.
Minden korcsoportnak igyekezett átadni a mozgás, a sport, a foci örömét, amiben hitt, és amit maga is megtapasztalt, miközben az aktív játékot sem hagyta abba.
Ugyan nem hivatalos formában, de azért egy öregfiúk bajnokság megnyerése Egerben még belefért a lábába, a lelkesedésébe. Az 1994-es esztendő aztán megváltoztatta a mindennapjait. Akkor ismerte meg élete párját, Rozikát, akivel együtt kapott két gyermeket, akiket sajátjaként szeretett, és amikor megszülettek az unokák, boldogan fogadta őket.
A helyi sportélet mindig adott neki feladatot, de ha aktívan már nem is, a televízióban, rádióban mindig követte az eseményeket.
Így volt ez akkor is, amikor egészsége megroppant. Háromszor került súlyos állapotba, amit felesége, és szomszédja, Zsuzsa ápolása és szeretete enyhített. Az utolsó stroke után viszont már nem tudott felépülni. Állandó felügyeletre szorult, így lett a parádi idősotthon lakója, ahonnan kórházba került. Egerben hunyta le örökre a szemét.
Zagyi Istvánt május 2-án kísérték utolsó útjára. Fentiek a búcsúztatásán hangzottak el.
Ezt írtuk korábban
Az Országos Ifjúsági Kupában a legjobb négy közé jutásért 1977 márciusában rendezett Tatabányai Bányász elleni összecsapást Sirokban 500 néző előtt játszották a csapatok, ahol a Török – Rutkai, Erdélyi, Gyurácz, Czikora, Borics, Mihalkó, Barna (Nagy G.), Sipos, Mudriczki és Horváth alkotta hazai gárda 2–1-es vereséget szenvedett. A mezőny legjobbja Erdélyi Béla személyében az edzőként Zagyi István által felkészített házigazdáktól került ki.
