Elhunyt Nótata, a katona, a kapus, az egri drukker

Február 3-án jött a hívás, Nótata érdeklődött, kinek lehet hálás, mert csippant a telefonja, jelezve, hogy hatszámjegyű összeg érkezett a bankszámlájára.

Miután megtudta, hogy Szabó András és szervezőtársai részesítették ily módon támogatásban az Erőss Róbert-emléktorna egyik kedvezményezettjeként, máris tárcsázta „Zsuzsi” számát. Előzmény, hogy Atti barátunk az egri rendezvényre saját pálinkáját, egyedileg tervezett és készített cimkézésű üvegben gyártotta le, ajándékot szolgáltatva a megrendelőként jelentkezett rendezőknek. Az egyik ilyen „áruátvételi” alkalom során látogattam meg jómagam is, megdöbbenten szembesülve azzal a ténnyel, hogy a „mitokondriális diszfunkció” mennyire elhatalmasodott rajta. A nedű értékesítésből befolyt pénz csupán csepp volt a tengerben ahhoz képest, hogy milyen mértékű anyagi ráfordítást igényelt a havi gyógyszeradag, a kötözőszererek és a vitaminok beszerzése. Ezt az állapotot megismerve került Nótata az emléktorna támogatottjai közé.
Hat évvel korábban sokan meghallották a segélykérését.

„Amit ember elkövethetett, a gyógyulás érdekében, én úgy érzem, családommal karöltve mindent elkövettem!” – fordult 2019-ben a közvélemény felé annak kapcsán, hogy lépcsőjáró gépet és elektromos mopedet vásárolhasson, mert egyébként I. emeleten lévő lakása rabja lesz. 

Megszűntek a meccsre járások, az Eger SE , a Felsőtárkány, vagy az Andornaktálya mérkőzéseinek állandó szemlélője kénytelen volt lemondani a személyes jelenlétről. Markáns véleménye, sportban való jártassága és gazdag ismeretanyaga viszont kiválóan kamatozott azon baráti beszélgetéseken, amelyek során meglátásaival tűpontos képet adott a futballvilágról, és további sportágakról is. Mert miközben az izom egyre csak fogyott, fejben, a gondolkodást illetően teljesen rendben ment minden.

Nótata tisztában volt a helyzetével, ám egy pillanatra sem adta fel a küzdelmet

• Segítőként felesége és anyósa mérhetetlen áldozatvállalása mellett a barátokra is mindig számíthatott. Ifjabb fia, az édesapjához hasonlóan a katonai pályát választott Gábor hétvégenként állt rendelkezésre, míg Németországban élő Attila fia lelki támaszt nyújtva viselte a terheket az elnyúló betegség közepette.
  A hivatásos katonaként a délszláv háborúban és Irakban is szolgált Atti kispályás futballistaként az Egri Honvéd SE kapuját védte, hogy aztán fiai pályafutását egyengesse. A kis Atti az NB II.-ig vitte úgy, hogy édesapja óvó tekintetére és atyai meglátásaira állandóan támaszkodhatott.
  Közeli barátjai számára készített főztjei, majd sütéshez, főzéshez nyújtott tanácsai immár legendává nemesültek. 

A 2012-ben kezdődött betegséget a hajdani katona nem tudta legyőzni. Hosszú harc ért véget, amelynek során az emberi méltóság nem csorbult. Elment Nótata, aki unokájának már nem tudta megmutatni, miként kell úgy megfogni és megrúgni a labdát, ahogy azt tanítják

Csupán ígérhetjük, hogy tovább adjuk ezt, miként azt is, ahogy rendre elbúcsúztál: „Pacsi, puszi mindenkinek!”
Isten veled, Nótata! Köszönjük, hogy ismerhettünk!