1000 kilométer 3 nap alatt: a profik is megirigyelnék, amire az egri tanár készül

Vannak, akik télen-nyáron nyeregbe pattannak, akik számára a bicikli nem pusztán közlekedési eszköz, hanem inkább szenvedély. Közéjük tartozik Gócza Gábor egri ultrakerékpáros is, akit középiskolás éveiben érintett meg a kerékpárversenyek világa, s az azóta eltelt több mint három évtizedben ez az érdeklődés mit sem csökkent. Időről időre új kihívásokat keres, így talált rá 2023-ban a Biking Man versenysorozatra, amelynek korzikai versenye mind a természeti környezet, mind a kihívás jellege miatt megragadta fantáziáját. A kezdeti álmodozást egyre konkrétabb tervezgetés váltotta fel, amely végül az eddig legkomolyabb céllá formálódott: ott a helye Korzikán. A Biking Man Corsica honlapjáról megtudtuk, hogy az ultrakerékpáros világversenysorozaton közutakon és murvás utakon teljesítendő futamok vannak. Egyedülálló teljesítménytúra azoknak a versenyzőknek, akik szokatlan terep- és időjárási viszonyok között szeretnék megmérettetni magukat, úgy, hogy közben csak magukra számíthatnak és két ellenőrzőpont kivételével nincs szakaszokra bontva a versenytáv.

Gócza Gábor kérdésünkre elmondta, hogy 14 évesen kapta első versenykerékpárját.

- Ez egy orosz „négyváltós” félversenybringa volt, amellyel eleinte a környező utcákban köröztem, de ez gyorsan unalmassá vált, ezért egyre távolabb merészkedtem mónosbéli otthonunktól, és igyekeztem minél több kilométert belezsúfolni a rendelkezésemre álló időbe. Az első komolyabb táv az volt, amikor 15 éves koromban öcsémmel elbicikliztünk a 82 kilométerre lakó jászsági nagymamánkhoz, majd ezt a további években még számtalan hasonló út követte. A gimnáziumi érettségi évében az országúti kerékpárversenyzésbe is belekóstoltam néhány futam erejéig. Érettségi után pár hónapig Szolnokon dolgoztam, s ott csöppentem bele a profi bringások világába, ugyanis lehetőségem nyílt együtt edzeni az akkor még létező Szolnoki Cukorgyár csapatával, amelynek akkoriban tagja volt az aktuális országúti időfutam bajnok, Molnár Péter is. Nekik köszönhető, hogy tudatosabban kezdtem megtervezni az edzéseimet és felismertem, mekkora szerepe van a táplálkozásnak a versenyfelkészülés során. Mivel azonban az elsődleges célom humán érdeklődésemnek megfelelően egy magyar-történelem szakos diploma megszerzésére irányult, így profi bringás sosem vált belőlem, viszont amatőrként hosszú éveken át versenyeztem – idézte fel Gábor az indulás éveit.

Egerben, az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán, majd a Debreceni Egyetemen szerzett diplomát, majd tanítani kezdett, de a versenyek hangulata, az országúti kerékpározás adta szabadságérzet, a rendszeresen megélt „flow”-élmény változó intenzitással bár, de mindvégig a sport közelében tartotta. Gyermekei születésével változtak a prioritások, a rendszeres versenyzés háttérbe szorult. Egy időre teljesen szögre akasztotta a kerékpáros cipőt, azonban pár bringamentes év után újra nyeregbe ült, s az új lehetőségekhez alkalmazkodó célokat keresett. Ez jóval kevesebb versenyt és koncentráltabb, tudatosabb felkészülést jelentett.

– 2020-ban fogalmazódott meg bennem, vajon hány kilométert tudok 24 órába beletölteni. Az első kísérlet alkalmával júniusban 505 kilométert, pár hónappal később, szeptemberben pedig 527-et gurultam. A teljesítés örömén túl egy fontos tapasztalattal is gazdagodtam: a szervezetem rendkívül gyorsan regenerálódik még ilyen hosszú távok után is. Ekkor fordult meg a fejemben először az ultrakerékpározás gondolata – emlékszik vissza Gócza Gábor.

Elmondta, hogy a Covid alatt Németországban dolgozott, ezalatt ismét kissé háttérbe került a kerékpározás, bár ott is nyeregbe pattant időnként és a következő célt tervezgette, az indulást a Stelvio Santini Granfondo-n. Az olasz verseny 152 kilométeres útvonalán szerepelt két igen nehéz hegy is, a Mortirolo és a befutónak helyet adó legendás Stelvio.

–Nem volt ideális a felkészülésem, mert csak másfél-két hónapot tudtam edzeni, ami egy ilyen versenyre nagyon kevés. A Montirolón vannak 22 százalékos részek a 12 kilométeres hegyi úton, majd egy hosszú gurulás után 42 kilométernyi emelkedő a Stelvio-ra, 2700 méter fölé – részletezte Gábor.

– mesélte az egri ultrakerékpáros. Mint mondta, ide még vissza fog térni, de jelenleg újabb kihívás került előtérbe.

A Biking Man Challenge Corsica, avagy az egri ultrakerékpáros jövőbeli tervei

–2023 nyarán láttam meg a kiírást, azonban a 2024-es verseny nevezéséről lekéstem, így a cél a ’25-ös indulás lett. Az őszi-téli felkészülés nem volt tökéletes, azonban január második felétől folyamatos edzésmunkát tudtam végezni a nagy hidegek ellenére is. Ha sérülés, vagy egyéb akadály nem hátráltat a következő hetek, hónapok során, akkor reálisnak látom az eredeti elképzelés szerint 72 órán belül teljesíteni az 1000 kilométeres távot – részletezte.

Hozzátette, a táplálkozás megtervezése kulcsfontosságú egy ilyen verseny esetében, a dehidratáció, vagy a só- és nyomelemhiány gyors teljesítménycsökkenéshez vezet, amit utólag nagyon nehéz kompenzálni, ilyen távon ez a verseny feladását is eredményezheti.

–Fontos tudni, mit tolerál a szervezet, mik a gyengeségeim, hol vannak a határok. Ez motivál is, mert szándékosan olyan célt tűztem ki a 72 órás időkerettel, amelyet csak nagyon pontos tervezéssel és fegyelmezett felkészüléssel van esély teljesíteni. Külső segítők nélkül abból kell gazdálkodni, amit magammal viszek a kerékpáron. Át kell gondolni, hogy minden szükséges dolog meglegyen, de ne terheljem meg túlságosan a bringát, mivel minden plusz kilogramm növeli az energiafelhasználást. Emiatt a tél során felkúszott plusz kilók jó részétől is meg kell szabadulnom, apukatesttel nem kifejezetten komfortos emelkedőn felfelé tekerni. Különösen nem 18 ezer méternyi pozitív szintkülönbség esetén - fogalmazott.

Elárulta azt is, hogy a verseny során 3 óránként tervez fél óra pihenőt, s egy alkalommal 3 óra alvást, azonban ez a felkészülés tapasztalatai alapján még módosulhat, illetve menet közben is változhat, amennyiben a szervezete jelzései mást parancsolnak.

– Ha sikerül, az ad egy komoly belső muníciót. Ha nem, akkor is át tudom gondolni, hogy mi az, ami megállított? Legyőzhető? Akkor legközelebb gondosabb felkészüléssel legyőzöm. Nem legyőzhető? Ebben az esetben tudomásul kell venni, hogy elértem a határaim, de emiatt nem leszek szomorú – fejtette ki a kerékpáros.

A távolabbi tervekhez külső források bevonására, szponzorokra is szükség lesz

Kilátásba helyezte, hogy ha sikeresen teljesíti a versenyt, folytatni szeretné komolyabb szinten.

– Távlati terveim között szerepel, hogy eredményes korzikai szereplés esetén a Biking Man sorozat többi fordulóján is részt vegyek, azonban ez már olyan költségráfordítást igényel, ami szponzori támogatás nélkül nem finanszírozható. Bár a kerékpárversenyzés az egyéb technikai sportokhoz képest jelentősen olcsóbb, az utazások, a táplálkozás, a ruházat és a technikai háttér biztosítása szükségessé teszi külső támogatók bevonását, akik számára vonzó lehet cégük, vállalkozásuk ilyenforma megjelenése hazai és nemzetközi környezetben egyaránt – fejtette ki a jövőbe is tekintve a kerékpáros.