2017.08.17. 09:44
Csuka és Kádár is rédei reménysugár
A fiatal futballistáknak nagy elismerést jelent a jutalom.
ifj. Majoros András (balról), Csuka Richárd, Kádár Dominik és Kovács László Beküldött fotó
Nagyrédén tizenötödik alkalommal nyújtották át a Majoros „Maszek” András Év Legkiemelkedőbb Utánpótlás Labdarúgójának járó díjat.
– Öröm a köbön, hogy újra átadhattuk az édesapámról elnevezett díjat, viszont bánat a köbgyökön, hogy ez idén egybe esett a Szőlőskert SC felnőtt csapatának megyei I-es búcsújával – foglalta össze ifjabb Majoros András. – Ez duplán elszomorít, ugyanis a felnőttek az eredményük miatt magukkal rántották a mélybe az ifjúságiakat is. A négy utánpótlás generációt felnevelt édesapám sírhat odaát, ugyanakkor reménykedhet is, mert még ilyen helyzetekben is akadhatnak olyan tehetségek, akik előremozdíthatnak. Ők részesülnek a Maszek-díjban.
A Nagy Attila edzette ifjúsági együttes is katasztrofális helyezést ért el, de a „cselező gépként” Csuka Richárd kiküzdötte magának a figyelmet. A kilenc gólt szerzett és a felnőtteknél is szerepelt támadó ifj. Majorostól, Pál Ferenc borász vállalkozótól és Hegoczki F. Zsolt újságírótól vehette át a vándor-, valamint a hozzá járó örökserleget.
– Nagyon megküzdöttem ezért a díjért – fogalmazott a 21 éves labdarúgó. – Egész évben ez lebegett előttem. Szerettem volna megszerezni, ugyanis nagy ranggal bír, s hatalmas elismerést jelent, noha nehéz volt ilyen kerettel. Köszönök mindent azoknak, akik foglalkoztak velem. Most fél év pihenő következik számomra, de utána visszatérek a zöld gyepre.
A Példamutató Tehetség díjat legjobb serdülő játékosként Kádár Dominik, Gál Rozália edző tanítványa vehette át Kovács László klubelnöktől.
– Végeláthatatlan öröm fogott el, amikor a mikrofonban engem szólítottak – fogalmazott a 16 éves Kádár Dominik. – Sejtettem, hogy az esélyesek közé kerültem, de erre nem is gondoltam. Megdolgoztam érte, nem lazán jött. A titkom talán abban rejlett, hogy ott voltam az edzéseken. Belső védőként öt találattal vettem ki a részem a gólvadászatból. A Gyöngyöshalász elleni találatomra emlékszem leginkább, amikor a tizenhatos sarkáról a hosszú sarokba rúgtam a labdát.