Isten éltesse Molnár Ferenc irodalmi szalonját, a Kepes Irodalmi Esteket!

Néhány évvel ezelőtt a Kepes Intézet biztosított nagyobb teret a programnak, s azóta hónapról hónapra az első keddeken, s olykor, különleges alkalmakkor hónap közben is megtöltötte érdeklődőkkel a szalon a központ nagytermét. Megannyi írót, költőt, filozófust, történészt szólaltatott már meg Molnár Ferenc az évek során, s a kérdések, témák, fejtegetések minden alkalommal – mint e területek „termékei” is – az élethez nyújtottak lehetséges útmutatásokat az egyre csak gyarapodó, művészetek iránt érzékeny, nyitott közönség számára.

Az eltelt húsz esztendőt így természetesen az új, pontosabban mára már megszokott helyen, a Kepes Intézetben ünnepelték a résztvevők. Persze volt is oka a döntésnek, hiszen igencsak szűknek bizonyult volna Molnár Ferenc otthona…

Olyan írók, költők tisztelték meg jelenlétükkel az ünnepet, akik jómaguk is már többször jártak Egerben a tanár úr invitálására.

Az irodalmi szalonban ezúttal egymás mellett foglalt helyet Szilágyi Ákos, Garaczi László, Háy János, Kukorelly Endre, Parti Nagy Lajos és Molnár Ferenc. Ez a kedd este több szempontból is rendhagyó volt: Molnár Ferenc a visszaemlékezés és a köszönet szavaival nyitotta meg a rendezvényt, amit szüleinek ajánlott. A vendégek ­pedig sorban járultak a mikrofon elé, s osztották meg a vendégekkel ­novelláikat, verseiket, melyekkel a ­kétszáz évvel ezelőtt született Arany János­ emléke előtt is adóztak. ­Közülük Kukorelly Endre és Parti Nagy Lajos az elsők között voltak, akik megtisztelték jelenlétükkel a városi műkedvelőket Molnár ­Ferenc Irodalmi Szalon­jában.

A neves vendégek jelenléte mellett mi sem bizonyította jobban Molnár Ferenc irodalom népszerűsítéséért tett lépéseinek, szervezéseinek felbecsülhetetlen értékét, mint hogy az írók maguk is megfogalmazták köszönetüket az egri tanár felé. Elhangzott: Molnár Ferenc mindezt azért tette és teszi, hogy az irodalmat az iskola­ – jelesül a ­Neumann János Gimnázium – falain kívül, szélesebb körben, nemcsak diákok, hanem műkedvelő felnőttek körében is terjessze. A húszéves est ünnepléseként Molnár ­Ferenc még törzsközönsége ­felé is fordult, olyan emberek felé, akik, ahogy ő fogalmazott, hozzájárultak ­ahhoz, hogy az ­estek még meghittebb, befogadóbb hangulatban telhessenek. A programon megforduló írók, költők közül azóta vannak, akik már eltávoztak az élők sorából, de ezen az alkalmon természetesen róluk sem feledkezett meg Molnár Ferenc.

A meghitt pillanatokban bővelkedő esten elhangzott művek percenként csaltak mosolyt a hallgatóság arcára, így jelent meg – mint az élet fűszerei – a móka, a nevetés és az irónia a születésnapon. Az emlékezést, a felolvasásokat követően nem maradt el a torta sem. Az ünnepi gyertyák kialvó lángja mellett pedig az írók, különösen Szilágyi Ákos és Kukorelly Endre folytattak vitát az irodalmi hagyományokról, azok jelenlétéről, ezzel koronázva meg az estet.

Nos, végezetül mi sem mondhatunk mást, mint hogy Isten éltesse a Molnár Ferenc vezette irodalmi esteket, kívánunk még legalább húszévnyi irodalmi mártózást, diskurzust a tanár úrnak, a vendégeknek és a városban élőknek is!