Junior Prima díj egy különleges fiatalnak

Két éve hallottam először Verebélyi Balázs nevét. Parádon épp akkoriban újították fel a Palóc Tájházat, annak berendezési tárgyait, és az ott kiállított jellegzetes helyi viseleteket. Mondják, hogy ez utóbbi feladat nagy kihívást jelentett mindenki számára, hiszen a vásznak, a finom gyolcsok, csipkék alaposan elhasználódtak az elmúlt évtizedek után. Mosásuk, keményítésük után derült ki, hogy itt-ott pótolni kellene a díszítő mintákat, hímzéseket, ám ehhez manapság egyre kevesebben értenek. Ekkor merült fel Balázs­ neve, akiről az egész környéken tudják, gyermekkora óta gyönyörűen hímez, s ráadásul komoly gyűjteménnyel is rendelkezik. A fiatalember csodát művelt. Gyönyörűen felújította a textileket. Már ekkor kértek a parádiak, hogy keressem fel és készítsek a rendhagyó tehetségű fiatallal egy interjút, ám a dolog valamiért feledésbe merült.

Néhány hete azonban megkerülhetetlenül ­aktuálissá vált a vele való beszélgetés, hiszen rangos kitüntetéssel ismerték el munkáját, tehetségét, szorgalmát. Munkahelyén, a barátságos recski könyvtárban kerestük fel, hogy érdeklődjünk kedvenc hobbijáról, a hímzésről, illetve a népművészet iránti rajongásáról.

Meséli, tizenkét éves korában a kalocsai hímzéssel kezdett barátkozni a szomszédban élő Vass Jánosné útmutatása alapján. Bözsi nene akkoriban a Hevesi Háziipari Szövetkezet bedolgozójaként készítette a hímzett textileket, így mindent tudott a népművészet e nemes műfajáról.

Balázs érdeklődése az évek teltével nem csökkent, hiszen gyűjteni kezdte a múlt század eleji kelengyéket, 2006 körül pedig a kalodás, keresztszemes motívumokkal kezdett dolgozni.

Néhány év múlva, 2013-tól szinte minden évben kiállítják munkáit, a viseletes babáit, hímzett darabjait. Meghatározó mesterének tartja Fiser Józsefné, gyöngyösi népi iparnépművészt is, akitől gyöngyösi tanulmányai mellett sajátította el a szakma csínját-bínját.

Onnantól kezdve szinte minden évben hímző táborokban vett részt Szadán, az Országos Ifjúsági Népi Kézműves Pályázaton 2011-ben második, majd 2013-ban már első helyet ért el.

Arra a kérdésre, hogy vajon mennyire férfias szakma a hímzés, Balázs meggyőző választ ad. Megemlíti, hogy a régi korokban a szűrszabók is férfiak voltak, és a férfi­ szabók is megbecsült, kiváltságos tagjai voltak a társadalomnak.

– Tény, a hímzéshez rengeteg türelem, kitartás, kreativitás szükséges. Én – mivel napközben dolgozom – csak este tudok a hímzéssel foglalkozni. Olyankor, csend van, és megnyugtat ez a munka. A kreativitás azért fontos, mert mindig kellenek az új ötletek, a régi korok motívumait megpróbáljuk átalakítani a mai kor ízlésének megfelelővé tenni. A kalodás hímzés gyökerei az 1910–20-as évekre vezethetők vissza, ezt próbálom mai „köntösbe” bújtatni. Készítek abroszokat, futókat, oltárterítőket, de volt már babakiállításom, és olyan tárlat is, ahol a vászon útját mutattuk be a születéstől a halálig így a keresztelő, az esküvő és a temetés textíliáit érdeklődők – árulta el.

Célja a helyi értékek átörökítése

Balázs végzettsége szerint könyvtáros, jelenleg is Recsken, a Nagyközségi Könyvtárban dolgozik. Mesterdiplomáját az Eszterházy Károly Egyetem kulturális örökség tanulmányok szakán szerezte meg.

Tervei között szerepel egy állandó kiállítás kialakítása Recsken, mivel régóta gyűjti a település és környéke különböző ­textíliáit. Célja az, hogy a népművészet ápolása sokáig megmaradjon, és ne csak az idősek, hanem a fiatalok is lássák és becsüljék meg a környék és hazánk szépségeit. Arról ábrándozik, hogy hamarosan berendezhet egy olyan szobát, ahol elődeink bútorai, viseletei kapnának helyet. Meséli, hogy Recsken jelenleg is működik hímzőszakkör, ahová szívesen járnak az iskolás lányok, tehát jó remény van arra, hogy utánpótlása is lesz e régi szép szakmának. Szerencsére az önkormányzat is mindenben támogatja a tehetséges ifjút.

Barta Katalin