Szomorú látvány: egyszer még fel is akarták gyújtani a templomot

A város szélén, egykor a településen kívül álló dombon épült sokak által ismert Kálvária templom kálváriája nem új keletű. Évtizedek óta áll elhagyatottan, sokszor a hajléktalanok átmeneti szállásaként egyre romosabb és piszkosabb állapotban. Kőkerítés védi az épületegyüttest, szemből pedig egy hatalmas fekete zárt kapu állja útját annak, aki be szeretne menni. Szomorú látványt nyújt az egykor patinás épületcsoport és búcsújáróhely.

Jezsuiták építhették a XVIII. század elején

– Valamikor jezsuiták működtek erre, mert tudniillik, ahol a jezsuiták megtelepedtek ott mindjárt megépítették Jézus kálváriáját a település szélén, vagy valamilyen magaslaton a lakóházaktól távolabb – magyarázza Juhász Ferenc. A plébános-kanonok szerint rossz helyre építkeztek.

– Egy olyan dagadó agyagföldre építették a templomot, amely eső idején megduzzadt, szárazság idején pedig összement és ez a fajta pulzálás megviselte az épületet. A XIX. században a városi tanács úgy döntött, lebontják, mert már annyira megrepedezett és életveszélyessé vált. Akkor úgy határoztak, építenek egy stabilabbat, erősebbet és biztonságosabbat. Aztán ismét eltelt százötven év és az épülettel újra ugyanaz történt. Használhatatlanná vált – meséli a történetét.

Harminc éve teljesen leromlott­ az állapota

A plébános hozzáteszi, hogy mintegy harminc éve ezt még tetőzte az is, hogy folyamatosak voltak a betörések és egyszer még fel is akarták gyújtani. Akkoriban még miséztek a templomban, de már nem volt állandó plébánosa. Folyamatosan romlott az állapota, egy villámcsapás is érte a tornyot. Tíz éve a Nemzeti Kulturális Alapnál nyert pályázaton a város ötmillió forintot, abból helyreállították a kaputorony leomlott romjait. Azóta a kerítés is bedőlt, de amit lehetett, korábban már megmentettek.

– Az egyik különlegessége volt a templomnak a Zsolnay-­majolikából készült 14 stációkép, amelyeket az ­1990-es évek közepén megrongáltak, ezért az elődöm, dr. Nagy Lajos­ apát a felsővárosi plébániára vitette, azóta is ott van a Kincstárban, a mai napig megtekinthető.

A feladat túlnő az egyházközség kapacitásán

– Mindenképpen valamilyen közösségi, kulturális hasznosításban kellene gondolkodni, mert a városban nyolc templom működik és azokat sem töltik meg a hívek. Tehát új funkcióval kellene ellátni, amely a műemlék épület méltóságát nem sérti – közli Juhász atya. Megtudjuk, felmerült a kulturális játszótér, koncertterem, történelmi szabadidőközpont, vagy galéria, kiállítóterem gondolata is.

– Van egyfajta reménysugár most – teszi hozzá – mert az egyházmegyék időnként kapnak támogatást, pont azért, mert ezeket az épületeket fenn kell tartani és ezt a hívek már nem bírják. A kormány támogatásával talán megújulhatna az épület, mert a felújítandó épületek listájára felvette az érsekség ezt a templomot is, talán ezzel a támogatással a jövőben megoldódhatna a templom kálváriája.

Lakópark épült a kegyhely mellé

Czibolya Györgyné tíz éve él a templom ­szomszédságában. Azt mondja elkeserítő látni, hogy évről évre egyre ­romosabb az épület. Hozzáteszi: tavaly télen a hátsó fal is kidőlt, ­akkor szólt is az önkormányzatnak és Juhász atyának, ­érdeklődött is az épület további sorsáról, de nem tudtak semmi megnyugtatót mondani. Van a kertben egy sír, amely egy valamikori papé volt – meséli az asszony. Guba Pál, piarista lelkész sírja a Kálvária templom mellett nyugszik. Ő 1921-ben felvállalta a templom gondnokságát, ­1923-ban hivatalosan is megbízták ezzel a feladattal. Számos javítást, szépítést kezdeményezett, a kertet rendbe hozatta, fákat ülte­tett. A Kálvária épületegyüttesét az ­1935–1938 közötti években kívül-­belül tatarozták. 1938-ban Guba Pál a Kálvária keresztútjának 14 stációképét Zsolnay-majolikából készültekre cseréltette át.

Hliva Éva