Több száz év lenyomatát őrzi a műhely

Az 1964-ben műemlékké nyilvánított épület valószínűleg a XVIII. század végén, vagy a XIX. század elején épülhetett, de pontos keletkezési idejéről nem tudni, ugyanis akkoriban nagy népvándorlás volt jellemző a környéken, és semmilyen dokumentum nem maradt fenn a kovácsműhelyről – árulta el lapunknak Bozóné Tamássy Judit könyvtáros. A szakember hozzátette, a műhelyben és a környékén végzett ásatásokkor a legfelső rétegekből vaseszközök kerültek elő, mélyebben azonban csak középkori cserepeket találtak a régészek.

– A műhely XV. századi eredetére nincs bizonyíték, mindössze annyi biztos, hogy ezen a területen a középkorban falu volt, és lehetséges, hogy vagy az épület helyén, vagy a környékén volt egy kovácsműhely, és azt őrizte meg a népi emlékezet – részletezte Bozóné Tamássy Judit. Hozzátette, formáját, építőanyagát tekintve későbbre tehető a műhely a keletkezési ideje, sajnos a műhelyben dolgozó kovácsokról nem maradt fenn sok adat.

– Csak az utóbbi fél évszázadról tudjuk, hogy kik dolgoztak benne, korábbról nincs feljegyzés. Nagy József, Simon László, Jakab Ernő és Pintér Béla munkásságáról van tudomásunk, ők 1959-ig dolgozhattak a műhelyben, mert azt követően a községi tanácshoz került az épület, melyet később még terményraktárnak is használtak.

A Dobó István Vármúzeum munkatársai 1963-ban végeztek ásatásokat a területen, majd 1964-ben rendezték be a műhelyt eredeti szerszámokkal, a XX. századi állapotoknak megfelelően. A vármúzeum dolgozói azóta is rendszeresen járnak a kovácsműhelybe, restaurálnak, felújítják, amit kell – fejtette ki a szakember. Kiemelte, a gondozásnak köszönhetően viszonylag jó állapotban van az épület.

Eredeti berendezést, régi szerszámokat is őriznek, mutatnak be a látogatóknak

A kovácsműhely kilenc méter hosszú és közel hét méter széles, és a legtöbb a mesterek által használt szerszám megtekinthető benne.

– Az egykori kovácsok által készített és használt szerszámokkal rendezték be annak idején a műhelyt. Ebben Jakab Ernő segédkezett, korábban ő maga is az épületben dolgozott kovácsként. Megtekinthető a kohó, amelyhez egy fújtató is tartozik, de van még itt szerszámráma különféle kalapácsokkal és steklikkel, satupad, fúró­hajtók, a padlásgerendára felszögezve pedig különböző méretű patkók, láncok és zablák láthatók – mutatta be a kiállított darabokat Bozóné Tamássy Judit.

Kiemelte, jelenleg előzetes bejelentkezést követően, ingyenesen látogatható az épület, amelyben az érdeklődők betekintést nyerhetnek az egykori a kovácsok munkájába. A berendezés nagy része eredeti, igyekeznek mindent megőrizni az utókor számára.