A büntetőper bántalmazás hivatali eljárásban bűntett vádja miatt indult, végül kényszervallatás címén hozott ítéletet még tavaly a Heves Megyei Bíróság két Gyöngyösön szolgáló rendőr ügyében. T. Béla elsőrendű, valamint K. Viktor másodrendű terheltre egyaránt egy év börtönt rótt a büntetőtanács, ám a szabadságvesztés végrehajtását három év próbaidőre felfüggesztette. Mellékbüntetésként a zászlós T. Bélának rendfokozatában 3 év várakozási időt rendelt el, míg a főtörzsőrmester K. Viktort őrmesterré fokozta le.
Fellebbezések miatt a Fővárosi Ítélőtáblára (FÍ) hárult, hogy jogerős határozatot hozzon. Ítéletében a másodfokú bíróság a börtönbüntetés tartamát mindkettőjük esetében megduplázta, a próbaidőt pedig négy esztendőre emelte fel – tájékoztatott dr. Nyíri Beáta, az Egri Törvényszék elnökhelyettese, sajtószóvivő. Az ítélőtábla úgy találta, hogy „a vádlottak a terhükre rótt cselekményükkel súlyosan sértették a rendőrség tekintélyét, az annak működésébe vetett bizalmat, olyan súlyú cselekményt valósítottak meg, ami miatt a továbbiakban rendfokozat viselésére nem méltóak.” Ezért a bíróság mindkét vádlott katonai mellékbüntetését – a rendőrség kötelékéből való elbocsátással járó – lefokozásra súlyosította.
A lapunk az elsőfokú verdiktről tudósítva megírta: az ítéleti tényállás szerint mindkét rendőr részt vett a sértettek, Sz. Tamás és K. Istvánné kihallgatásában. A budapesti férfit a másodrendű vádlott telefonon idézte 2009 júniusában, míg a siófoki asszonyt egy abasári igazoltatás során állították elő 2009. szeptember 22-én. A sértetteket, bár eltérő mértékben, egyaránt bántalmazták kihallgatóik.
A vádlottak az eljárásban mindvégig tagadták bűnösségüket. Közös védőjük a megyei bíróságon a sértettek és a velük rokoni kapcsolatban álló tanúk szavahihetőségének megkérdőjelezésével próbálta megingatni a vádat. Az ítélőtábla nyilvános ülésén pedig – a fellebbezés irányát megváltoztatva – az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére tett indítványt, mivel álláspontja szerint az eljáró bíróság indokolási kötelezettségének nem tett eleget, ítélete több tekintetben iratellenes és felderítetlen.
Ezzel szemben az FÍ úgy találta, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megalapozott, így azt elfogadta felülbírálata alapjául. Megtörtént a bizonyítékok egymással való összevetése is, bár tagadhatatlanul ez csak szűk körben valósult meg, azonban nem eredményezte az indokolási kötelezettség olyan fokú megsértését, amely az ítélet hatályon kívül helyezéséhez vezetett volna. Az elsőfokú bíróság kellően megindokolta, hogy miért a sértettek vallomását és azokat a bizonyítékokat fogadta el, amelyek a vádban írt cselekmények elkövetését alátámasztják.
Az ítélőtábla úgy látta: a vádlottak terhére további súlyosító körülményként kell értékelni, hogy kitartó módon a sértetteket emberi méltóságukban is megalázóan eszközzel bántalmazták. A vádlottak terhére rótt cselekmény, illetve a számba vett bűnösségi körülményekre figyelemmel a másodfokú bíróság is úgy találta, hogy a vádlottakkal szemben első fokon kiszabott büntetés nem alkalmas a büntetési célok elérésére.
Részletek abból, amit a védő kifogásolt
Az ügyvéd szerint az elsőfokú bíróság nem indokolta meg, hogy miért a sértettek vallomását fogadta el, és miért vetette el a vádlottak védekezését, illetve azon tanúvallomásokat, amelyek e védekezéseket alátámasztották. Szerinte nem indokolta meg azt sem, hogy miből következtetett a vádlottak szándékegységére, hiszen a tényállásból erre következtetést levonni nem lehet. Kifejtette: a K. Istvánné sérelmére elkövetett cselekményt B. Stella tanú vallomása cáfolta, a bíróság mégis elmulasztotta megindokolni, hogy e vallomást miért vetette el, a bizonyítékok közötti ellentmondásokat nem oldotta fel.
