Ifjú kora ellenére már most tanítja a fiatalabbakat, a hitvallása pedig az, akkor lesz a legboldogabb az életben, ha látni fogja, hogy tanítványai hasznosítani tudják, amit tőle tanultak. Ifjabb Gelencsér Jánossal, a Farkas Ferenc Zeneiskola népi hegedű, nagybőgő oktatójával, a Dobroda zenekar prímásával beszélgettünk.
Csak 24 esztendős, sok kortársa még talán elképzelni sem tudja, milyen az, dolgozni. Mégpedig olyan munkát, amit szeretettel is végeznek. Ám ifj. Gelencsér Jánosnak mindez megadatott, számára a zene és a zenetanítás nem munka, hanem az élete.
Jánossal egy hétköznap délután találkoztunk Egerben. Akkor végzett a Farkas Ferenc Zeneiskolában: hiába dübörög a nyári szünet, a növendékekkel ilyenkor is foglalkozni kell, mert hajlamosak felejteni – említette, majd a hátára vette a hegedűtokot, a nyakába pedig a várost, és társalogtunk.
Megtudtuk: már 7 éves kora óta zenél, „belenevelődött”, ugyanis az édesapja szintén zenész, együtt jártak a fellépésekre. Idősebb Gelencsér János brácsán játszik közösen alapított zenekarukban, a hattagú Dobrodában, aminek már igen jó híre van a környéken. Nemcsak néptáncegyüttesek kísérőzenekaraként lépnek fel, hanem rengeteg önálló koncertet is adnak: az előző héten például a Művészetek Völgyében szórakoztattak és Balassagyarmaton, a Palóc Hagyományéltető Napon.
– Nem volt ez mindig így: 2007-ben alakultunk, azóta sok átalakuláson ment át a csapat. Hosszú munka eredményeként én lettem a prímás, és kezembe vettem a zenekar menedzselését is. Az első évben 30 fellépésünk volt, mára ez a szám eléri a 100-at, 120-at is. Most már ebből élünk, hogy zenélünk, nincs mellékes, és a muzsikálás sem mellékes. A Dobroda egy csiszolatlan gyémánt volt, és egyre szebben fénylik – mondta büszkén. Joggal.
Jánosnak, édesapján kívül, négy nagy mestere volt: a salgótarjáni zeneiskolában Fodor Sándortól sajátította el a klasszikus hegedülést, ami jó alapot adott a népzenéhez.
– Mindig hálás leszek neki, mert klasszikus alapok nélkül nem lehet jól zenélni. Utána Hrúz Déneshez, a Dűvő együttes prímásához kerültem, aki megszerettette velem a népzenét, majd Szabó Istvánhoz, a helyi cigányprímáshoz is jártam. Tőle tanultam meg a zenei alázatot, a stílust. Mindhárman meghatározó személyei voltak a zenei tanulmányaimnak. Továbbá említeném még Hrúz Szabolcsot, akinél brácsázni tanulhattam. Belőlük ötvöződtem én – summázta.
Ifj. Gelencsér János szereti tanítani az egri növendékeket, a legifjabb alig 10 évvel fiatalabb csak, mint ő. A képen Ilonczai Ábrisnak tart hegedűórát FOTÓ: KORSÓS VIKTOR
Már 2010-et írtunk, mikor az ifjú zenész felvételizett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, ahová elsőre felvették. Három év alatt elvégezte a népi hegedű alapszakot, a mesterképzést idén fejezte be, de folytatja: újabb álmát szeretné megvalósítani, jelentkezett a cimbalmos mesterképzésre is. Ezt a hangszert Balogh Kálmán kedveltette meg vele, aki mostanra nemcsak tanára a fiatalembernek, hanem kollégája is, hisz’ két éve együtt zenélnek a Dobrodában. Ráadásul egy egri beugró szerepléssel kezdődött az egész, mikor a Lajtha László Néptáncegyüttest kellett kísérniük, és Jánosnak utolsó reménye volt a cimbalomművész, aki akadékoskodás nélkül vállalta a közös muzsikálást. Azóta már mindig együtt lépnek színpadra. Tavaly pedig ajánlással bekerült a Farkas Ferenc Zeneiskola oktatói közé, Gyura Fanninak köszönhetően: mostanra nyolc diákok tanít hegedülni, egyet pedig bőgőzni. Azt vallja: szeretné, ha a növendékei tudnák hasznosítani azt, amit tőle tanulnak, mert ő akkor lesz a legelégedettebb és legboldogabb, ha azt látja, a tanulók viszik majd valamire és megszeretik a hangszert, a zenét.
Az Anna-bál különdíjas prímása
Ifj. Gelencsér Jánost idén harmadik éve jelölik Nógrád megyében Junior Prima-díjra, de ezen kívül számos elismeréssel büszkélkedhet még: 2011-ben és 2015-ben a kecskeméti prímásversenyen 3. helyezéseket ért el, 2014-ben a balatonfüredi Anna-bál prímásversenyén 4. helyen végzett, idén pedig ugyanitt különdíjat kapott. Tervei szerint Egerben szeretne élni, és fellendíteni a népzenélést, de addig is, míg ezt a célját eléri, újabb és újabb feladatokat visz véghez: jelenleg például a matyó tájegység zenei múltját kutatja, ami idáig csak kottákban volt fellelhető, most viszont a Dobroda lemezt készít belőle. Azt reméli, „nagyot szól majd”.
