A megyeszékhelyről tizenhét évnyi együttlét után 2002-ben „levált” falu máig küszködik azzal a problémával – ami más oldalról előny számára –, hogy olyan természeti, domborzati és településszerkezeti viszonyok jellemzik, amelyek ellehetetlenítenek más falvakban természetes beruházásokat.
Ahogy Szabóné Balla Marianna polgármester fogalmaz, nem nagyon van még egy olyan település az országban, ahová a mai napig nem kötötték be a vezetékes gázt. Erről a lehetőségről ugyan nem nagyon „akaródzik” lemondani, de a másik esélyt, a szennyvíztisztító rendszer megépítését nem szeretnék elszalasztani. Húsz éve kínlódnak már ezzel a hiánnyal. A most megnyílt pályázati lehetőség a természetközeli szennyvíztisztítást preferálja, ami viszont Szarvaskő számára sajnálatos, mert gerinc kiépítését nem engedi. Első megközelítésben úgy tűnik, ez a pályázati forrás így nem célozható meg.
– Folyamatos egyeztetéseket végzünk, pénteken volt itt megbeszélésen a pályázatírónk, jön egy mérnök is, aki megnézi mit lehetne mégis tenni. Szórvány település ugyan a miénk, s ennyiben megfelel a kiírásnak, de nem a hagyományos értelemben vagyunk „szórvány” mert ahol laknak, sűrűn laknak, az utcáink pedig szűkre méretezettek. Ami az előnyünk a természeti adottságok tekintetében, az a hátrányunk is: egy kapavágás és már kő van a földréteg alatt. Mindezek ellenére azért szeretnénk legalább a huszadik századi szolgáltatás szintjére eljutni a huszonegyedikben – fogalmaz a polgármester asszony, aki hozzáteszi, hogy a jelenlegi konstrukcióban szippantó autók járják a települést, s ez nem kifejezetten korszerű. Az sem elhanyagolható: a vizek folyásának iránya olyan, hogy a tisztítatlan szennyvízzel Egernek többet tudnak ártani, mint saját maguknak.
A sok-sok megoldásra váró feladat között a faluvezető másodikként említi – bár a megvalósíthatóság tekintetében könnyen az első lehet – a közösségi házat, amelyet az iskola épületének felújításával gondol az önkormányzat kialakítani. „Apró” gondot jelent, hogy a célokat kielégítő létesítményhez túl nagy az egykori iskola épülete, és ezért gondban vannak a mindössze harminc milliós ráirányított összeggel. Nem beszélve arról, hogy miután a falu az Egri Járásba soroltatott, számukra a 75 százalékos támogatottságú pályázatok érhetőek el.
Amiben viszont kevésbé vannak rászorulva a tőlük független körülményekre, az a turizmus. Bár ez a műfaj is igen sok pénzt igényelne, az itt élő közösség mindent megtesz azért, hogy ide vonzza az érdeklődőket messzi tájakról is. Mára például a csipkebogyó fesztivál egészen komoly hírnévre tett szert és szépen lassan nemzetközivé lesz. Tesznek is ezért, például pályázattal, amit a Szarvaskőért Alapítvány nyújtott be az idén.
Kárpátiné Ézsiás Edit az alapitvány kuratóriumi tagja az idén tizedik esztendős fesztiválról azt mondja, hogy nagyon szeretnék, ha csatlakozna a rendezvényükhöz Erdély és Kárpátalja, egészen pontosan Kalotaszentkirály és Nagybereg települések, akiknek ugyancsak van hasonló fesztiváljuk. Elmondása szerint két és fél millió forintra nyíjtottak be pályázatot. Ebből szeretnék megvalósítani, hogy kölcsönösen képviseljék saját falujukat a másik két település egy időben megtartott rendezvényén a csipkefőzők, a zenekarok, énekesek és a történéseket egy kivetítőn online követhessék nyomon a fesztivál idején.
Szellemes találmány az üzenő híd: Mi is kipróbáltuk. Fotó: Korsós Viktor
Edit asszony beszél arról is, hogy egy gyermeknapi pályázatra is „benevezett” az alapítvány, amit nem csak a falubelieknek, hanem az egész térségben élő gyerekek számára szeretnének emlékezetessé tenni. Persze van élet a pályázatokon kívül is – árulja el a titkot a kuratóriumi tag. A polgármester asszonnyal az élen felfedezték például, hogy igény van egy települési kommunikációs csatornára, így az önkormányzati választásokat követően útjára indult a Hírmondó, ami Szarvaskőről szól a szarvaskőieknek. Két jól megkülönböztethető része van az időszakos lapnak: egyik az önkormányzat közlendőít teszi közhírré, míg a további tartalom az itt élő emberekről, mindennapjaikról, születésről, esküvőről szól.
Hatvanöt év címszavakban
A vezetékes vízhálózatot az ötvenes években építették ki Szarvaskőben. 1958-1959-ben történt a villamosítás. Az új általános iskola 1960-ban épült, illetve a 25-ös főút kiépítése a falu szélére is. 1963-ban épült meg a Borsod-híd, 1965-ben az új Községháza, majd orvosi rendelő is kialakítottak. Ravatalozó épült a temetőhöz 1968-ban. A falu utcáit az 1980-as években aszfaltozták. 1985-ben a települést Egerhez csatolták, s 1991-2002-ig részönkormányzatként működtek. 2002: a kiválás éve. 2013-ban létrejött a központ Egerbakta és a Szarvaskő, Bátor, Hevesaranyos alkotta közös önkormányzat. Az eddigi faluvezetők: Tóth Ferencné (Teri mama) az első és egyetlen tanácselnök (1950-1985); 1991-2002 Eger részönkormányzata; Barta Győző polgármester (2002-2014); 2014-től: Szabóné Balla Marianna polgármester.
Képalá1(5hb): A fogadó figurák gyakorta váltják egymást a főút mentén. Egy a legújabb figuráról fényképet készítő kamionos jegyezte meg: „Elment innen a rendőr, a boszi meg rögvest gyorshajtott és oszlopnak ütközött”. Fotó: Korsós Viktor
Képalá2 (2hb): Szellemes találmány az üzenő híd: Mi is kipróbáltuk. Fotó: Korsós Viktor
Képalá3 (1hb): Szabóné Balla Marianna Fotó: Korsós Viktor
Képalá4 (1hb): Kárpátiné Ézsiás Edit
