– Az Eszterházy Károly Egyetem Amerikanisztika tanszékének főiskolai docense vagyok. Elsősorban az Egyesült Államok kultúrájával, történelmével és külpolitikájával kapcsolatos kurzusokat tanítok. Rendszeresen veszek részt hazai és külföldi konferenciákon. Fő kutatási területem az amerikai történelem, külpolitika és a magyar-amerikai kapcsolatok a huszadik század első felében.
– Milyen kötetei jelentek meg eddig?
– Számos tanulmányom és könyvismertetőm mellett 2013-ban jelent meg Londonban az első könyvem angol nyelven Jeremiah Smith, Jr. and Hungary, 1924–1926: the United States, the League of Nations, and the Financial Reconstruction of Hungary címmel, amely az 1924-es népszövetségi kölcsön Magyarországra delegált főbiztosának itteni működésén keresztül vizsgálja az említett időszakot. Ennek magyar kiadása jövőre várható.
– Mi ösztönözte legújabb könyvének megírására?
– Az amerikai kivételesség-tudat régóta foglalkoztat. Néhány éve viszont szerettem volna írni egy az amerikai külpolitika történetével foglalkozó cikket, de mintegy 25 oldal után rá kellett jönnöm, hogy a leírtak szétfeszítik egy tanulmány kereteit, így elkezdtem könyvben gondolkodni. Gyűjtésbe kezdtem, s rengeteg forrást találtam a témához. Ebben nagy segítségemre volt a New Haven-i Yale Egyetemen eltöltött 5 hónapos kutatómunka 2015-ben, mely egy Fulbright-ösztöndíj keretében valósulhatott meg. Itt számos elsődleges forrást találtam a könyvemhez, amelyek nagy része tudtommal most először kerül magyar olvasók elé. Fő célom is az a könyvvel, hogy minél több magyar emberrel megismertessem ezt a roppant érdekes és fontos kulturális elemet, amely annyira jellemző az Egyesült Államokra.
Peterecz Zoltán: az Egyesült Államok mindig is folyamatos változásokon ment keresztül, s ez így van most is Fotó: Huszár Márk
– Hogyan tudná összefoglalni néhány tételmondatban, miért kivételes, illetve miért tartja, vagy tartotta magát különlegesnek Amerika?
– Egy négyszáz évet átfogó történetről van szó, ami már a Puritánok Észak-Amerikába vándorlásával megkezdődött. A mélyen vallási alapon szerveződött közösség Isten kiválasztott népének tartotta magát. Ez az Istennel való szoros szövetség magával hozott más jellemzőket is a későbbiek során: isteni gondviselés övezi lépteiket, ők a szabadság képviselői, sorsszerűség van történetükben, a demokrácia legnagyszerűbb mintáját adják, példát mutatnak másoknak, a haladás és jövő képviselői, küldetésük van a világban és még lehetne sorolni. Ezek a különböző elemek nem egymástól függetlenül, hanem egymást erősítve és kiegészítve adják meg azt az alapot, amitől az amerikaiak évszázadokon keresztül kivételesnek érezték magukat. Ezt az életérzést segítette a sikeres történelem: megszületésétől kezdve hosszú időn át töretlen és párját ritkító sikersztori az amerikai. Így nyilván könnyebb hinni a kiválasztottságban vagy kivételességben. Természetesen az egész nagyrészt mitológia, és olyan elemek alkotják, mint a Szűz Föld, az Amerikai Ádám, a Vadon vagy az Ígéret Földje. Ne felejtsük el azt sem, hogy szinte mindnyájan tisztában vagyunk az „amerikai álom” fogalmával, ezzel a mitikus, sokat ígérő, de valójában keveseknek jutó érvényesülési lehetőséggel. Azt hiszem, az egész amerikai kivételesség egy nemzetközösséget erősítő gondolat, és ezt az érvelést alátámasztja az is, hogy számos más népnél is meg lehet találni a történelem folyamán a kiválasztottság és kivételesség mítoszát, többek között a magyaroknál is.
– Amerika jelenéből egy kicsit vetítsünk előre a jövőbe, Ön mit lát, milyen változások várhatóak Amerikában?
– Az Egyesült Államok mindig is folyamatos változásokon ment keresztül, s ez így van most is. A jelenlegi időszak két komoly változást látszik hozni. Az egyik a demográfiai átrendeződés, amely persze már régebb óta elkezdődött, de mostanra egyértelműen mély változásokat idéz elő. A huszonegyedik század közepére a fehérbőrű lakosság kisebbségbe fog kerülni az össznépességen belül, s ennek valószínűleg lesznek kihatásai a belpolitikára is. A másik szempont az USA világhatalmi pozíciójában tapasztalható relatív visszaesés. Ettől még nem hiszem, hogy hosszú évtizedeken át ne az Egyesült Államok maradna a nyugati civilizáció vezetője, illetve a világ legerősebb nemzete, de az 1990-es évekhez képest mindenképpen többpólusú világmodell van kialakulóban, ahol Amerika már nem élvezi primátusát olyan szinten, mint korábban.
