Hamarosan kiderül, kit rejt a Muhary Zalán írói álnév

Bár gyermekként hanyagolta az olvasást, igyekszik bepótolni. Hivatása orvos. Muhary Zalán néven nemrégiben könyve jelent meg a Historium Kiadónál: Egy tucat esztendő címmel. A kötet egri bemutatóján kiderül, ki rejtőzik az írói álnév mögött.

– Miért őrzi az inkognitót?

– Elsősorban orvos vagyok, ez a hivatásom. Ezt szeretném külön választani a történelem és az irodalom szeretetétől. Az orvostörténelem kutatása és az írás jelenti a fantázia szabadságát, a gyógyító munka fegyelmezettsége után. Könyvem valós háttér előtt számos fikciót bont ki. Olyanok, akik járatosabbak a történelemben, nyilván ízekre szedik a művet. Ez kis szorongással jár. Ráadásul a megjelenés óta magam is felfedeztem pár apró hibát, amelyek véletlenül kerültek a történetbe. Ezzel együtt vállalom az Egy tucat esztendőt. Büszke vagyok rá, mert egy
újabb színfolt lehet, ami felhívja Eger értékeire a figyelmet. Ez nem történelemkönyv, noha igyekeztem a kor viszonyait minél jobban megismerni.

– Emlékszik a pillanatra, amikor elhatározta, könyvet ír?

– Kicsit homályosak az akkori események. Ahogy emlékszem, a működtetőváltás után nehéz időszakot éltünk át munkahelyemen, az egri kórházban. A könyvben fejezetcím is megemlékezik az átadás-átvételekről. Mondhatnám, a könyv kiruccanás volt a hétköznapok nyomása alól, szabadon engedhettem a fantáziámat.

– Fiainak s hű feleségének ajánlja a könyvet. Ők olvasták már?

– A feleségem volt az első, aki a kéziratot olvasta. Nevetve meg is jegyezte: „Te szereted Eszterházy püspököt…”, ami igaz. Nagyobb fiaim már a kiadott könyvet olvasták. Bár otthon kötelező olvasmány lett, a legkisebb fiam még nem tud olvasni, felmentettem. Fontos nekem a család, ahogy a könyvbéli ősömnek, Muhary Jó-zsefnek is. Az ő alakjában
sok önéletrajzi vonás van. A gyógyítás, Eger városa és a hit is összeköt bennünket.

– A kórház névadója, Markhot Ferenc is vezéralak a könyvben. Az ő ábrázolása mennyire fikció?

– Igyekeztem legendássá tenni őt, a valóságban is kiváló, de peches embert. A tanítvány, Muhary József szemszögéből mutatom be pozitív figuraként. Aztán vannak a sztoriban olyan elképzelt dolgok, amik a valóságban is megtörténtek, de nem akkor, nem úgy. Ezek szándékosak.
Nem árulok el sokat, ha beavatom az olvasót, a könyv elején haláleset történik. Tényleg kizuhant egy minorita szerzetes a toronyból, amiért lecsuktak pár minoritát. Ez nem kitaláció, csak pár évvel előbbre hoztam,
hogy jobban illeszkedjen a történetbe, Pius pápa és II. József bécsi találkozójához.

– A korabeli Eger utcáin, alagútjaiban járunk. Itt minden hiteles?

– A barokk kori épületek igen, bárki megnézheti, de az egri építészekkel nem sokat foglalkoztam, csak egy egyszerű chirurgus szemüvegén keresztül, elnagyoltan. Természetesen fantáziaszülte elemek is bekerültek. A történetszövés kedvéért kicsit túldimenzionáltam a város alatti alagútrendszer szerepét, de azt hiszem, ezt megbocsátják nekem. Ám a vallásszabadság és a kisegyházak kérdése igen fontos momentuma a könyvnek. Ez hívő emberként mélyen érint engem, és ma is nagyon aktuális kérdés.

– A boncolásokról, különböző nyavalyákról szóló részeknél azért érződik: az író orvos.

– Az orvostörténet mindig is nagyon érdekelt, hiszen sokat tanulhatunk a múltból. A könyvbeli kiütéses typhus valódi kórkép és a volhíniai láz is. Fontosnak éreztem bemutatni: Markhot korában is voltak boncolások, s tényleg minden feltétel adott volt az orvosegyetemi oktatáshoz, csak a politika meszelte el. A kórháztörténeti momentumok igazak, de a vincés nővéreket azért hoztam előbbre az időben, mert tisztelegni akartam hű betegápolásuk előtt. A hasmenéses járvány kitaláció, de a koleraágyak léteztek egészen az 1970-es évekig. A haldokló anyán történő császármetszés ötlete pedig – bevallom – onnan jött, hogy a 2009/2010-es H1N1 járványban történt ilyen. Az anya meghalt, ám a gyermeket
megmentették.