Pár arany és pár kerék

De hol a bicikli? Az ünneplő tömeg elvonultával a kerékpár gazdája döbbenten tapasztalta, hogy meglovasították lelakatolt bringáját, ám csupán a tehetetlen düh munkált benne, mást nem lépett. Bosszúsan hazasétált. A Dobó térről mámorosan távozó drukkerek persze nem a hiányzó drót szamárral foglalatoskodtak. Nekik bőven megtette Szecska, Bisztró, Fácán és Cirmi éltetése, az afölötti öröm minden létező módon történő kifejezése, hogy bajnoki címet szereztek a férfi pólósok. A Városháza erkélyéről ledobott trikók értékes ereklyeként díszelegtek a szurkereknél, maradandó emléket hagyva a páratlan évről.

A 2013-as esztendő nemcsak az évszámot tekintve ritkítja társát a megyeszékhely vízilabdasportjában. Női és férfi fronton egyszerre élvonalbeli aranyat nyerni jóval több, mint egyeduralom. Azzal viszont, hogy sportág „fővárosa” most Eger, nemcsak érdem, de felelősség is. Az értékekkel való ésszerű gazdálkodás a jövő zálogának számít, ami különösen fontos akkor, amikor a pénzcsapokon az átmérő folyamatosan szűkül, és ez a vizes közegben (is) különösen figyelmet érdemlő tényező.

A mérce nagyon magasra került. Úgy egyensúlyozni, hogy a nívó csökkenő költségvetés mellett is maradjon, igazán embert próbáló feladat. Kevesebből többet, vagy legalább annyit kihozni, mint az idén, no, az lenne csak a mindent felülmúló bravúros tett.
Legalább akkora, mint megtalálni az aranyünnep közepette ellopott kerékpárt.