Kultúra

2011.01.30. 11:23

Tordai Teri: történetek a családi albumból - FOTÓK

A színésznő büszke a korára és jóleső érzésekkel emlékszik gyerekkorára. A strandra, a nagyszülői házra és arra a tablóra, amelyről rájött: lehet, hogy szép és tetszik a fiúknak... Bármerre járt a világban, magyar maradt és egri.

HEOL

Debrecenben született, de egrinek vallja magát. 1941. decemberében ugyanis, amikor a kis Tordai Teri meglátta a napvilágot, már javában zajlott a háború, ezért a család a bombázások elől elmenekült a városból, Egerbe költöztek, az anyai nagymamához. Teri számára az itt töltött évek
meghatározóak voltak, azt mondja, ma is sokszor ezekből táplálkozik.


- Egy gyerek számára meghatározó az eszmélés időszaka, mondják, hatéves koráig minden alapélményt meg kell kapnia ahhoz, hogy megfelelően alakuljon a személyisége – mondja a művésznő – Nem tudom, ehhez nem értek, de az tény, hogy az én életem lényegében Egerből indult, és oda is tér vissza, hiszen minden fontos dolog itt történt velem, minden olyasmi, ami végül arra az útra állított, amelyen ma is haladok. Az utca, ahol laktunk, az állomástól indult, s vezetett fölfelé, a városba. Nevezték Lenin, Sztálin, majd később Deák Ferenc utcának, a mi házunk az úttörőházzal szemben volt.


Anyu (Lili mama) tanítónő volt, de ő vezette a bábszakkört is, ahová természetesen én is jártam, sőt, beíratott balettozni is, amit rettentően élveztem. Sokáig azt gondoltam, egyszer híres táncosnő lesz belőlem, de aztán hirtelen elkezdtem nagyra nőni, és ez az álom szertefoszlott. Arra gondoltam, hogy ugyan állhatok majd a színpadon, de csak hátul, és nézem, ahogy a szólókat előttem táncolják el.

[caption id="" align="alignleft" width="350"] Tordai Teri balettvizsgáján Egerben 1957-ben
[/caption]

Mezítláb taposták a szőlőt


Eger az a város Teri számára, ahol nagyon jó volt gyereknek, kamasznak
lenni. - Pontosan emlékszem, hol szedtem először ibolyát, merre jártunk
kirándulni, megtalálja a lábam az egri uszodát, ahol 100 méter gyorson versenyeztem évekig, színes világ vett körül, ami a mai napig elkísér. Emlékszem a házunk kicsi kertjében álló fűzfára, amelynek a földig lelógó ágai olyanok voltak, mint egy függöny. Bebújtam mögéjük, majd szétcsaptam az ágakat, és meghajoltam láthatatlan közönségem előtt – pedig akkoriban még nem sejtettem, hogy egyszer valódi függönyök, és valódi közönség előtt állhatok majd. Sokat jártunk a Szépasszonyvölgybe, rokonoknál, ismerősöknél  szüret idején. Mezítláb tapostuk a szőlőt, lestük, hogyan csordul a lé a vödrökbe, és ittuk az édes murcit. Mónosbélre, Szilvásváradra marhavagonokban utaztunk, uramisten, akkoriban senkinek sem volt autója az ismerőseink közül, mentünk, ahogyan lehetett. Előfordult, hogy tíz-tizenöt család is összeállt, hátizsákokba, kosarakba pakoltuk az élelmiszert, és alig vártuk, hogy megérkezzünk. A felnőttek felállították a bográcsot, és főzni kezdtek, mi gyerekek pedig élveztük a szabadságot. Akkoriban nagyon erős volt a közösségi élet, senkinek sem volt terhére, hogy másokkal együtt csinálnak programokat. Mi minden embernek előre köszöntünk az utcán, és mindenki fogadta a köszönésünket, ha ismertük egymást, ha nem. Ez a szellem mintha eltűnőben lenne, de én hiszek abban, hogy ismét visszatér.

[caption id="" align="alignleft" width="350"] Családi fotó, amely egri otthonuk előtt készült 1957-ben. Jobbra Tordai Teri
[/caption]

Büszkén vállaltam: magyar vagyok, és egri!

Már most látszanak ennek a jelei, aki teheti, elmenekül a városokból, és megpróbál a természethez közel élni, ahol ismeri a szomszédját, és nem jelent gondot, ha bekopog hozzá sót kérni, vagy néhány tojást. A vidéki életnek nagyon erős magyar gyökere van, erősebb, büszkébb. És ez jó. Amikor – jóval később – külföldön filmeztem, osztrák, német francia vagy olasz koprodukciókban, soha, egyetlen pillanatig sem tudtam elszakadni a magyarságomtól. Büszkén vállaltam, azt szoktam volt mondani: magyar vagyok, és egri! Hiszen Eger álomszép város, és azt gondolom, okos vezetői vannak, mert nem engedték elcsúfítani. Nem vetkőzte le vidéki báját, még akkor sem, ha ma már nem kell a fővárosba utazni, ha az ember egy üvegcse kölnire vágyik, moziba, vagy színházba szeretne menni. Amikor én kamasz voltam, kicsit szűknek éreztem a várost, vágytam a csillogóbb életre, a kirakatokra, a sétákra a széles utakon, a „juj, itt is egy mozi” érzésre, de amikor megkaptam, már nem tetszett annyira. Megtanultam élni benne, de ahogy idősödöm, egyre távolabb kerülök tőle. Mostanra sikerült például egy kis lakást vennem, olyat, amelynek van egy kicsi kertje is. Virágokat ültetek, és lelkesen ápolom őket, és mindig eszembe jut a nagymamám, ahogy a petúniáit locsolgatta a nyári nagy melegben.

[caption id="" align="alignleft" width="350"] Számos szép emlék fűzi Tordai Terit (balról) az egri strandhoz.
[/caption]


Egerben, a Fő utcában volt egy Ofotért, ahol kiállították a végzős diákok tablóit. Teri képe is idekerült, ő pedig meglepve látta, hogy sokan állnak meg előtte. - Akkoriban vettem észre, hogy tetszem a fiúknak, és akkor fogtam fel azt is, hogy talán szép vagyok. Az első szerelem mindent elsöprő érzését azonban már nem Egerben éltem meg. Elkerültem Budapestre, kollégiumban laktam, és Tanítóképző Főiskolára jártam. Részt vettem szavalóversenyeken, ahol egy alkalommal Gáti József is hallott, aki azt javasolta, jelentkezzem a Színművészeti Főiskolára. Jelentkeztem...

Tordai Teri

1941-ben született, Debrecenben. Tizennégy éves koráig Egerben élt, majd Tanítóképző Főiskolára járt. Gáti József tanácsára jelentkezett a Színművészeti Főiskolára. Színházi és filmszerepeit felsorolni is lehetetlen, talán ő maga sem tudja pontosan a statisztikát. 68 évesen is fáradhatatlan, imád dolgozni, és elégedett az életével. Jászai-díjas, és hat Nívódíj büszke tulajdonosa.

Színházi és filmszerepeit felsorolni sem lehet, ma is aktívan dolgozik. Társulati tag az Új Színházban, ahol az Édentől Keletre című darabban remekel, most folynak a próbái Eisemann : Kávé habbal című operettjének, amelynek szilveszterkor lesz a premierje. Játszik a Budaörsi Színházban, a Mágnás Miska előadásról előadásra fergeteges sikert arat, és már hetedik éve szerepel A csütörtöki hölgyekben a Magyar Színházban Moór Mariannával és Béres Ilonával. Megadatott az a szerencse is, hogy lányával, Horváth Lilivel is játszhatott együtt, mint például a Temetetlen halott című történelmi filmben.

[caption id="" align="alignleft" width="350"] Az egri Úttörőház előtt, 1954-ben.
[/caption]

Az Esős vasárnap hozta meg egy csapásra az ismertséget


Tordai Teri 1960-1964 között Pártos Géza tanítványaként járt a főiskolára. Osztálytársa volt többek között Halász Judit, Béres Ilona, Szegedi Erika, és Polónyi Gyöngyi is. Belőlük állt össze a nagy csapat, akik még főiskolásként szerepet kaptak Keleti Márton kultuszfilmjében, az Esős vasárnapban (1962). A film zenéjét Fényes Szabolcs szerezte, a siker pedig minden képzeletet felülmúlt, a lányok egycsapásra országos ismertségre tettek szert.


- Szerettem filmezni, ám az elején sokszor én magam sem tudtam, miért választottak ki egy-egy szerepre. A feltűnő külsőm miatt, vagy azért, mert bíztak bennem? Azt hiszem, a szépségem egy időre elfedte a tehetségem, de ez szerencsére megfordult. Boldoggá tesz a munkám, de azt hiszem, ha kertész lennék, vagy kalauz, akkor is megtalálnám azokat az értékeket, amelyek elégedetté tehetnek. Az életem legszebb ajándéka a lányom, aki 1976-ban született, és ő is színésznő lett. Ma már kétszeres nagymama vagyok, Ádám unokám négy és fél, Áron pedig két és fél éves. Sokat vagyunk együtt, de csak akkor megyek a lányomékhoz, ha tudom, nem zavarok.

Tordai Teri kedvencei

Étel: Citromos csirkebecsinált

Ital: Egri Leányka és limonádé

Ország: Magyarország és Franciaország

Város: Budapest, Eger és Párizs

Virág: Lila orgona, petúnia

Hónap: Május

Színésznő: Györgyi Anna

Színész: Kulka János


Hihetetlen boldogság azt látnom, milyen harmóniában élnek, és ez körbevesz engem is. Mint nagymama, igyekszem bölcs szeretettel részt venni a fiúk nevelésében. Emlékszem, mennyire utáltam gyerekkoromban az okoskodó felnőtteket, akik kéretlenül adták a tanácsokat mindenkinek. Nem szeretnék ilyen lenni! Azt gondolom, példaadással és nem parancsokkal kell nevelni, örülök, amikor azt látom, utánoznak bennünket. Szeretnék az unokáim, a családom számára meleg kemence lenni, amelyhez oda lehet bújni, ha nagyon hideg van, és bízni lehet benne, hogy átmelegít. Teri azt mondja, hogy a gyermekneveléshez nagyobb tehetsége volt, mint a férfiakhoz.


- Engem mindig körülvettek a férfiak, és gyakran nem tudtam, mi az, ami vonzza őket. Talán baj, hogy az érzelmeimet nem engedtem túlságosan elkalandozni, és talán keveset adtam. Mindig önálló voltam, aki képes a maga útját járni, az ilyen személyiség egyszerre vonzó és riasztó. Nem érzem magányosnak magam, minden pillanatom értékes, akkor is, ha egyedül vagyok. Szeretek olvasni, álmodozni, és szeretek pörögni, dolgozni, társaságba járni, beszélgetni. Nem érzem, hogy bármi is hiányozna az életemből, nem bántam meg semmit sem, de nem is kezdeném újra. Rengeteg tervem van még, most például ismét angolul tanulok, felfrissítem a tudásomat, és várom, hogy nőjenek az unokáim, és láthassam, mi lesz belőlük?

Színházi és filmszerepeit felsorolni sem lehet, ma is aktívan dolgozik. Társulati tag az Új Színházban, ahol az Édentől Keletre című darabban remekel, most folynak a próbái Eisemann : Kávé habbal című operettjének, amelynek szilveszterkor lesz a premierje. Játszik a Budaörsi Színházban, a Mágnás Miska előadásról előadásra fergeteges sikert arat, és már hetedik éve szerepel A csütörtöki hölgyekben a Magyar Színházban Moór Mariannával és Béres Ilonával. Megadatott az a szerencse is, hogy lányával, Horváth Lilivel is játszhatott együtt, mint például a Temetetlen halott című történelmi filmben. Tordai Teri kedvencei Étel: Citromos csirkebecsinált

Ital: Egri Leányka és limonádé

Ország: Magyarország és Franciaország

Város: Budapest, Eger és Párizs

Virág: Lila orgona, petúnia

Hónap: Május

Színésznő: Györgyi Anna

Színész: Kulka János Tordai Teri balettvizsgáján Egerben 1957-ben Számos szép emlék fűzi Tordai Terit (balról) az egri strandhoz. Családi fotó, amely egri otthonuk előtt készült 1957-ben. Jobbra Tordai Teri Az egri Úttörőház előtt, 1954-ben. -->

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!