Hírek

2004.11.22. 01:14

A színészkirály besúgója

Az Állambiztonsági Szolgálatok általában nem szerveztek be III/III-as ügynöknek olyan embert, aki az MSZMP tagja volt. E. Fehér Pál, aki 1963-ban a Népszabadság szerkesztőbizottságát vezette, úgy emlékezik, hogy az akkori nyolcvanfős stábban egyetlen pártonkívüli volt: Molnár Gál Péter.

Izing A. – Körmendi G.

[caption id="" align="alignleft" width="245"] A hatvannyolc éves Molnár Gál Péter a Reggel munkatársának kifejtette, hogy már mindent elmondott az üggyel kapcsolatban, nem akar többet mondani.
[/caption]Ismét felrobbant egy „ügynökakna”. Ezúttal Molnár Gál Péterről, a Népszabadság színházi kritikusáról derült ki, korábban – Luzsnyánszky Róbert néven – jelentéseket írt Latinovits Zoltánról.

Ám kiderült az is, hogy a megfigyelőt is megfigyelték. Másképp nem bukhatott volna meg a „színházi figyelő” – Kenedi János egy külföldi újságnak írt cikkével – a reptéri vámvizsgálaton. Márpedig 1978. június 29-én ez történt. Egyes titkosszolgálati források szerint Molnárból így akartak megbízható mártírt csinálni, aki ezek után még inkább belelát majd az ellenzéki kártyákba. Így több és hasznosabb jelentést küldhet. Másik forrás szerint egy konkurens külföldi titkosszolgálat súghatott a magyar vámosoknak, nézzék csak meg, mit rejt Molnár cigarettatárcája. De az sem kizárható, hogy a kritikussal a párt csupán éreztetni akarta „a hatalom törődését”.

[caption id="" align="alignright" width="110"] Latinovits Zoltán (1931–76), a yszínészkirály nehezen viselte a kötöttségeket
[/caption]Tudatni akarhatták vele, hogy róla is készülnek jelentések. Az sem elképzelhetetlen, hogy Molnár a Belügyminisztérium akkori belső csatározásainak esett áldozatául. Informátoraink abban egyetértenek, hogy a tárcát elkérő vámosnak fogalma sem lehetett Molnár múltjáról. A szálak bizonyosan magasabb körökben értek össze. De az a feltételezés sem tűnik alaptalannak, hogy Molnár lebuktatásával Kenedi rossz hírnevét „öregbíthetik”.

Megkerestük Kenedi Jánost, a Nyilvánosság Klub ügyvivői testületének tagját. Ő ma is azért küzd, hogy hozzák nyilvánosságra az állampárt titkosszolgálati anyagait. „Az üggyel kapcsolatban nem kívánok nyilatkozni” – mondta lapunknak. Viszont sajtóperrel fenyegette meg a Reggelt, amennyiben az általa elmondottakból egyetlen szót is idézünk. Kenedi egy több évvel ezelőtti nyilatkozatában kifejtette: megbánta, hogy akkor (1978-ban – a szerk.) egy magyar állampolgárra bízta azt a bizonyos kéziratot.

Az ellenzéki gondolkodók a diktatúra idején állítólag külföldi újságírókkal és tudósokkal csempésztették ki a külföldi lapokba írt cikkek kéziratát. Molnár Gál beszervezésekor huszonhét éves volt. Az újságíró, színikritikus munkadossziéját 1963-ban nyitották meg. 1979-ben, negyvenhárom éves korában zárták le. A Latinovits Zoltánról készült jelentését Gál Péter újságíró, munkahelye Hírlapkiadó Vállalat, Gál Ferenc rendőr őrnagynak tette. A rendőr csével írta Latinovits nevét.

Luzsnyánszky jelenti Latinovitsról

A TV2 Naplója és a Reggel birtokába került a Luzsnyánszky Róbert fedőnevű informátor 1966. májusi jelentése: „A Latinovits-ügy úgy kezdődött, hogy a színész visszaütött, vagyis megsértődve visszaadta szerepét. Még pedig nem a játékszabályok betartásával utasította el a szerepet, vagyis nem a darab elolvasása után, a próbák megkezdése előtt, négyszemközt az igazgatójával, hanem két heti próba után nyílt színen, amikor már összeveszett a darab rendezőjével. Mindez magyarázható, ha nem is mente-gethető Latinovits alkatával, és azzal a türelmetlenséggel, amivel viseltetik munka közben, mindennel és mindenkivel, ami és aki akadályozza munkájában. (...) Ezért a szerepvisszaadásért mindenhol a világban minden időben fegyelmit kapott volna. Más kérdés, hogy ő a fegyelmi tárgyalást eleve úgy irányította, hogy ő maga kérje a szerződés felbontását, amit annál könnyebb szívvel fogadtak el, mert előre bebiztosították a színházat és a szerepkört, Darvas Iván szerződtetésével. (Semmi kétséget nem hagy, hogy Darvas Ivánt már eleve Latinovits sakkban tartása végett vették oda a Vígszínházhoz. Ennek a felmondásnak egyesek valamiféle politikai tüntetésízt igyekeztek adni, jóllehet, csak színházi hisztériáról van szó. Miután Latinovits úgy adta vissza a szerepet, hogy földhöz vágta a darab példányát, ebben szovjetellenes demonstrációt véltek a színház vezetői. Latinovits a fegyelmi tárgyaláson – ismét csak állítólag –, azt mondta, hogy éppen ellenkezőleg, egy szovjetellenes gesztustól akarta megóvni a színházat, mivel ennek a darabnak az eljátszása a benne lévő kitételek miatt rossz fényt vet a szovjet emberekre és az ottani életre. (Radzinszkij darabjáról van szó, nem tudom, mire célzott evvel.) Ezek után szerződés nélkül maradván, a Thália Színház akarta szerződtetni. Mivel azonban eddig is veszett hírét költötték, ez az új botrány közbelépésre indította a minisztériumot, és jelenleg úgy fest a helyzet, hogy Latinovits vidékre fog szerződni egy évre. Luzsnyánszky”

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!