Fáradhatatlan kofák az úri közönségért

[caption id="" align="alignleft" width="250"] A piacon százötven őstermelő kínálja portékáját. Erős Pálné Albertirsán hat hektár földön gazdálkodik.
[/caption]Csirkét tessék, erre, erre! – kiáltozik egy nagyhangú, termetes asszony az egyik standon. – Harminchárom éve állok itt majdnem mindennap, aranyos – kezdi. – Nehéz munka ez, de boldoggá tesz. Rég elmúltam hetven, mégsem bírom abbahagyni. Püspökladányból járok fel a csirkéimmel. Fél háromkor kelek, hogy frissen pucolt baromfit hozhassak az úri közönségnek.

A gyönyörű, felpucolt csirkék láttán zamatos pörköltre gondolok. Arrébb sétálunk. A tejtermelők standjánál hatalmas sor kanyarog. Erőtől duzzadó lányok emelgetik a tejesbödönöket, és a vásárlók otthonról hozott műanyag flakonjaiba öntik a tejet. Egy idősebb úr fogja meg a karomat: – Na látja, kisasszony, ez az igazi tej, nem az a fehér folyadék, amit a dobozban vesz a boltokban. Nézze, milyen vastag, micsoda föle van, szinte meleg. Ennek valóban van köze a tehénhez!

Szelényi Zoltánné, az adóvevővel közlekedő piacfelügyelő végigkísér a csarnokon. A pékrészlegnél: omlós kakaós csiga, mézédes túrós táska. Mennyei.

- 350 üzlet

- üzemeltetési költsége havi 40 millió forint

- bérleti díjak: 900–6000 forint/hó/m2

- a 140-150 őstermelő napi 1000 forintért bérelhet standot

Ez az életem

– Ötven éve árulok a piacon. Képtelen vagyok innen elszakadni, ez a második otthonom – meséli Erős Pálné. – Albertirsáról járok be naponta. A gyerekeim hoznak be kocsival. Mondják, hagyjam végre abba, pihenjek. De mit csináljak a földön megtermő zöldségekkel? Mi lesz velem a vevőim nélkül? Van köztük olyan is, aki fél évszázada veszi nálam a levesbevalót. Amíg élek, itt leszek – teszi hozzá. Ragyog a tekintete.

Farkas Melinda -->