Új kihívás előtt a szertorna

Húsz évvel ezelőtt három klub, három edző és két tucat tornász volt itthon a sportágban. Ma rózsás a helyzet, van minden, kivéve a pénzt. 2008-ban Pekingben talán tényleg bemutatkozhat a versenyprogramban is az akrobatikus torna. Sydneyben, majd Athénban is csak a küszöbig jutott, bemutató sportágként szerepelt. Három év múlva azonban valóra válhat az álom. Akkor az akrobatikus torna máris első lehet valamiben, a legszegényebb olimpiai családtag versenyében.

A hazai helyzetet Aradiné Deák Katalin, a ferencvárosi szakosztály edzője vázolta. - A fiúk és lányok azért járnak az edzésekre, mert szeretik ezt csinálni. Ám a gyerekeknek a napi izzadságon kívül semmit nem tudok garantálni. Ha azt szeretnénk, hogy a kicsik tényleg fejlődjenek, versenyekre kell vinni őket. Ehhez azonban szükség van a szülők segítségére. Szerencsére nagyon sokan hajlandók társadalmi munkában dolgozni a szakosztályért. Az egyik kisbuszt, a másik formaruhát szerez, a harmadik elszámolja a benzinpénzt, a negyedik fizeti a szállást. Enélkül semmire sem mennénk.

A nehézségek ellenére ottjártunkkor is hatalmas volt a nyüzsgés, zömmel 6-12 éves lányok és fiúk gyakorolták az elemeket, látható örömmel és elszántsággal. Az előtérben pedig „tornász” anyukák és apukák figyelték csemetéiket. Ez a sportág ugyanis az övék is.